A művészet szolgálat. Kell legyen. Az igazi művész átadni próbál, valamit, amit tud, még ha talán sosem fejezte még ki. Fényt. Ellentéte ennek a sötétség, ami az alvás, majd az ébredést azonnal követő purgatorium sajátja, ahova az ember tisztulni kerül, a démonaival szembesülni, szabadon őket ezért kell engednie, hogy rájuk nézve megérteni esélye legyen. Magát. A purgatorium az ál-művész, a még-nem, a majdnem művész, a vásári mágus és a sarlatán tartózkodási helye – Vándor és Amazon korszak –, akit az alvó tömegek saját zavaruk sötétjéhez közelebb éreznek, tehát jobban értenek, ünnepelnek és félnek, aminek eredményeként vissza is tartanak. A purgatórium végső kihívása a Siker. Csapda ez, amiből továbblépni Nehéz, mert a mélység mágikus vonzása megbabonáz, egészen más, szabadabb, erősebb, ősibb vagyok a mélyben, belső a Tűz, amihez kapcsolódom, most is épp, dervisként magam körül pörögve szítom, majd titánként hozom másoknak is el, magamon át, engedem végre, és csinálva, tapasztalva Tisztít, Lovag és Hölgy bizonytalansága után Harcos és Világszép immár újra erős, hatalma van, engedi, használja, éli, másképp tisztulni NEM lehet, csakis égetve csiszolódva, lassú majd vad majd ismét lassú, korszakos tánc, ahogy a burkait vedli a lélek, Igazi Önmagam, ember, Én, szellem születik, belső alkímia szükséglete a Hő, ezrek tekintete ezért markol szorosan, a (még mindig) vágyott Siker ezért fűt, mert valódi áttörés csakis így elérhető, tömegek gyönyörködnek bennem, ruhám rólam tépve, hatalmas fahasábokként Lángol a figyelem… míg végül elengedem.
A purgatoriumból továbblépni Nehéz.
Mert az ember Saját életformája a vezeklés, Saját vágyai a rács, Saját tobzódása a zár, Saját döntése a kulcs. Hmm. A démonok kiengedése valóságosan szabaddá tesz, de mégsem valódi szabadság. Szabadosság csak. Amivel szemben a valódi szabadság kapcsoltság, tehát Kapcsolat, tehát közösség, sőt: Hely, lelkesedés, tapasztalatok és tehetség szerint, Funkcióm betöltve a nagyobbhoz részként hozzá Tenni, aminek csak egyik neve, hogy: Alkotás, a másik, nagyobb, szentebb, Igazabb, hogy: Szolgálat, a szeretet speciális, legigazabb arca, és a Művész sajátja. Minden helyén cselekvő ember Művész. Az emberek többsége purgatorium előtt, alszik vagy ébredezik még csak, napjaink valósága ezért a sötétség, a többségnek Remény nélkül, és ez Rendben Van. Ne félj! Próba „csak”. El KELL hidd, hogy Van tovább, kockázatot vállalva Lépni, lefelé, ereszkedj, MENJ A PURGATÓRIUMON ÁT, bármilyen félelmetes is, Indulj! A félelmek, tehát a nagyobb sötétség Felé, ha a lelkesedés fénye még nincsen meg, és így lehetsz előbb kereső, majd gyakorló és végül hasznosuló, magad végre felvállalva kortárs hős, napjaink „sztárjai” a purgatóriumban tobzódva-szenvedve várnak, Lehetsz egy közülük, igazi csillag, magát lobogva megvalósító egó-láng, RENDBEN, hogy Vonz ez, szabad, kell, Menj! – az Igazi fény csakis a vágyak (v)álsága, csakis a purgatórium végső fázisát jelentő Siker UTÁN elérhető. A kapcsoltság. A hely. A szolgálat.
–
Ez az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk nektek, hogy Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségben vagyunk vele és sötétségben járunk, hazudunk, és nem cselekszünk igazságot. Ha azonban világosságban járunk, mint ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is.
1Jn 1,5-2,2
Öröm, ha megosztod!
