… igen, ÉR önzőnek lenni, sőt … meg KELLETT tapasztaljam a totális önzést, hogy élményem legyen hozzá, hogy TUDJAM milyen, hogy MEGÉLJEM, hogy az élményből MEGÉRTSEM, hogy nem vagyok benne boldog … hogy NEM az öntörvényűség, NEM az érzéki vágyaim, NEM az önzésem követése a boldogság … most már tudom … UTÓLAG tudom … mert már VAN viszonyítási alapom … mert megvan a bármit megteszek élménye … és a magány élménye … a tapasztalat, hogy a magamból kiindulás eredménye önmagamba záródás, belső börtön, élő halál, eleven pokol … tehát nem boldogság, hanem épp totális boldogtalanság … MÁR tudom, utólag tudom … már tudom, hogy igaza volt a szüleimnek, az iskoláimnak, a társadalomnak … a Boldogság a kapcsolódásban, az alázatban, a szelídségben, az odaadásban, önmagam szétszórásában … a „szeress másokat, mint önmagadat”-ban … Van … de ehhez ELŐBB mindent meg kellett tagadjak … a tekintély csapdát, a “másokért” csapdát, a racionalitás csapdát … totális önzés, pogányság, érzékek követése kellett, hogy az erkölcsöt, hogy a „Jót” valóban megértsem … SAJÁT tapasztalat a “rosszról”.
… és így derült ki, hogy a „rossz” JÓ … mert a Fényt a sötétség háttere előtt tudtam csak fedezni.
… sok embert látok hasonló helyzetben … sok ember nem tudja elképzelni, hogy “rossz” is lehetne … nem mer, így nevelték … miközben folyamatosan VÁGYIK utána … önzésre … hogy “mi lenne, ha” … de sosem vág bele … viszont néha robban, amit maga sem ért – máskor betegségek és balesetek érik, addigi életét felborítva … NAGY csapda ez … mert életem végégig vágyakozhatok, a tapasztalást megtagadva, magam elzárva … életem végéig hihetem, hogy milyen jó lenne picit CSAK magamra figyelni … életem végéig lehetek tehát boldogtalan egy erkölcsös, látszólag tökéletes életben … mert MÁST vágyom … mert ezt a vágyam legyőzni nem tudom, de felvállalni sem merem … és így lemaradok arról, amit csak a vágyaimmal való szembenézés tapasztalataiból tanulhatok … a Sötétség, a Félelmek, az Árnyék … a “rossz” FELÉ tett lépésekből értettem meg, hogy JÓNAK LENNI TÉNYLEG JÓ … nekem jó, magam miatt jó … mindenki másnak is, persze – de valódi belső Igény bennem azért lett, mert NEKEM jó … így érkeztem immár valóban szabad akaratból oda, amire neveltek is … az erkölcsbe … önként … és ez számomra a Kor Csodája is amúgy … a Szabadság FÁJ születőben, sokunkban … az Ember …
akibe nem beleverték, hanem VÁLASZTJA … a Jót, a Fényt, az Erkölcsöt.
… az pedig már „csak” hab a tortán, hogy a “totális önzés” által vetettem el azt a magot, ami mára fává lett és gyümölcsöket hoz … mert a totális önzés adott ERŐT … a magány és frusztráció mélypontja volt, amin átesve nem maradt más lehetőségem, mint felvállalni magam, ami bennem akkor élt … mert, igen, elismerést akartam … csillogni, megerősítést, nőket … és EZÉRT indult a szivesseg.net … amiből viszont Szívesség Közösség lett … és sok-sok tapasztalat arról, hogy mégsem az önzés, amiben boldog vagyok, hogy NEKEM jobb másokra figyelni … amitől aztán az egész átalakult … és sorozatos válságok folyamán csiszolódik azóta is … és csiszol engem is … amit a totális önzés által kezdtem … amit a totális önzés által tudtam CSAK felvállalni … a Lépést, az Újat, az Ügyet … az önzés mélypontján … ahol minden racionalitás és minden félelem eltűnt … ahol minden ellenállást feladtam, MERT nem bírtam tovább … zéró racionalitás, csak megadtam magam … és nem tudtam, mibe vágok … csak … hogy … KELL … és máig nem tudom, viszont folyamatosan bontakozik, azóta is … velem együtt … tehát … igen … ÉR ÖNZŐNEK LENNI … mert az önzés mélypontján az Én, a Forrás, a Fény … VAN … a Minden-s-Ég … csak épp fejjel lefelé … tehát pont fordítva, mint korábban gondoltam … Mind-En … : )