Húsvét. A kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogy miért? Mert a döntés ünnepe. Ezért a legnagyobb. Karácsonykor a fény, a szeretet, az irány, az eszme – az Isten magától születik, és az addigi sötétedés után a napok hosszabbodni maguktól kezdenek, de Húsvét nem ilyen. Continue Reading
Fiatalságom nagy részében vitatkoztam magamban Jézus isteni mivoltával. Hiszen ember volt csak. Ugyanúgy, ahogy én. Sárból született, vérben, kenyeret evett, sőt megtagadta a rokonait és az édesanyját, akkor hogyan mondhatja, Continue Reading
Az emberekben van egy mély és eredendő vágy tartozni. Csak épp az árat nem hajlandók megfizetni, mert az ár a nagy szent szabadságom önkéntes korlátozása. Lenne. Férfiak és nők Continue Reading
Elképesztő erő, emberfeletti, nehezen felfogható, mindeneket a szó szoros értelmében mozgató, mert ellenállhatatlanul Vonzó hatalom nem kérni viszonzást azért amit az ember ad. Lenyűgöző. Continue Reading
Érdekes ez, hogy valóban a menj el tőlem az első reakció, mikor igazi nagysággal találkozom. Mert olyan elviselhetetlenül kicsi vagyok olyankor… Continue Reading
Csoda. Már megint. Csudába is! Annyira nagyon remélem reggelente, mielőtt a napi evangéliumot megnyitom, hogy ne csoda legyen. Ma ne. Hadd ne! … Miközben másrészt Continue Reading
Ott tudod-e hagyni az(oka)t, aki(k)nek nagyon nagy szüksége van Rád az(ok)ért, aki(k)nek látszólag kisebb, de Te tudod, hogy az mégis fontosabb? Continue Reading
Az egyik legnehezebb téma, számomra, huzamosabb ideje már, hogy Isten nem személyválogató. Más szavakkal: hogy nem kell jobb legyek, én, itt és most, ma, hanem elég vagyok, aki vagyok, mert tehát a Minden-s-Ég így IS szeret. Fontos ez nagyon. Continue Reading