… soká akartam átadni dolgokat … AKARTAM … és vagy lepattantam másokról vagy erővel mostam el őket … “ne akarja már nekem megmondani” vagy “igen, ő biztos tudja” volt a két tipikus reakció, persze egó szintről, mindkét esetben, ami így azonnal ellenséges érzületet vagy hamis hiedelmet emelt Lélek és Lélek közé … az utóbbi időben […]
… és ez már világos is, egy jó ideje … ahogy az is, hogy ez elég, nem is kell többet … most azt teszem még hozzá, hogy GONDOLKODNOM IS FELESLEGES … friss élmény ehhez, hogy a csütörtöki csoportot próbáltam elnevezni … már tudom, hogy nem kell akarni, mert nem tudom, mármint én nem, mármint JoósIstván nem … hagytam tehát … jött is a sugallat … és én megragadtam, és ettől totálisan kiestem a folyamatból … nehéz ez … amikor azthiszem megvan, mikor úgy érzem, már közel vagyok … nehéz nem belekontárkodni, hanem HAGYNI megszületni … még mindig nehéz, holott napi szinten LÁTOM, hogy az én erőlködésem az egyetlen akadály … hogy a TERET idejekorán kitöltöm, mert azt hiszem, innen már átvehetem, “köszi Istenem, tovább már magam is tudom”, holott nem … SEMMIT tudok … nagyondurva … a legkisebb részleteket SEM tudom önerőből beilleszteni … NEM megy … torz lesz, ami csak belőlem, az akarásomból, az erőlködésemből fakad … míg másrészt folyamatosan csodák ÉRkeznek, amikor nem hiszem, hogy tudom … amint feladom, amint elengedem … azonnal … amint játékosba visszaváltok … fontos tapasztalatom ez, hogy
A TERET GONDOLATOKKAL SEM SZABAD KITÖLTSEM … sőt, kérdésekkel sem. Continue Reading
… amit utálok, amit szégyellek … magamban … amit nehéz megmutassak … AZ … hogy NEM csak fény vagyok … hanem árnyék is … föld IS … por IS … sár IS … “rossz” IS … hogy időnként támadnak bennem gátlástalan, brutálisan önző, sőt, erkölcstelen vágyak … IS … fontos ez … ennek elfogadása … […]
… ellenkezőleg … nekem az működik, ha merem nem szeretni magam … belenézni ebbe … mert akkor mélyebbre zuhanok, és a legalsó ponton belehalok picit, azaz racionális agyam és ítéleteim a szenvedés kiüti, összeomlok, átbillenek a feladásba, a semmibe, amikor nem foglalkozom vele, nincs több energiám rá, már NEM akarom megoldani … és EKKOR hirtelen helyreáll a Rend … mindig … Continue Reading
… a Semmi, a Tér, a Bármi … a nyugalmi állapot … a Várakozás, a Potencia, a Lehetőség … amibe a Valami érkezhet … EZ a normalitás … a halál a háttér, a színpad, ahol a CSODA megnyilvánulhat … az élet pedig az abnormis … mert az Élet CSODA … hiszen teljesen irracionális, és mégis […]
… sokakat látok, akik mintha megoldották volna az életet, szóban legalábbis … nagy igazságokat hangoztatnak, miközben képet, arcot, egyedi színt, sőt, „már” nemet sem mutatnak … a Nagy Egységben akarnak azonnal feloldódni, a Forráshoz vissza, keseregnek, de közben NEM értik, hogy ehhez közeledni, Lépni, kapcsolódni épp csakis az egyediség vállalásával és ajándékozásával lehet … a “bennünk élő férfi és nő” felfedezése fontos, de csak állomás … csapda is … Continue Reading
… sokat voltam szerelmes, könnyen voltam szerelmes, védtelen voltam a szerelemmel szemben … ahogy az érzékenységem nőtt szinte állandóan szerelmes voltam, mert LÁTTAM a szépet, és VONZOTT, és közeledni AKARTAM hozzá … automatizmus indult ilyenkor, amit soká nem vettem észre … kibillenés, türelmetlenség, egyensúlyvesztés … már nem is én voltam, csak az ösztön, a vágy, az állat … birtoklási vágy és AKARÁS … nomeg félelem, gyakran rettegés … Continue Reading
… fontos ez, szülőként, de gyermekként is … fontos, hogy a gyermek fogalmilag “hálátlan” … az kell legyen … amennyiben a saját életét kell élje … valójában persze nem az, mert ő is megtette a magáét az együtt töltött idő alatt … végtelen sok kicsi és nagy öröm, sok-sok kicsi és nagy feszültség, tehát a szülő fejlődését IS szolgáló sok-sok közös tapasztalat a szülő jutalma … NINCS további joga … ellenkezőleg … Continue Reading
… engem mindig szerencsésnek tartottak, és én is magamat … nemrég jöttem rá, hogy mégsem … NEM szerencsés vagyok, hanem BÍZOM … a szerencsében … hogy lesz, hogy érkezik, hogy méltó vagyok rá … óriási különbség … nem passzívan várok, hanem megteszem a magam dolgát, és BÍZOM … hogy érkezik segítség … és akkor érkezik […]
… igen, tudom, hogy ez kemény, és mégis, így tapasztalom … hogy egyrészről MIND eltérők vagyunk, egyedi csodák, saját, egyéni tehetségekkel, és másrészt, éppen ezért nagyon SPECIÁLISAK is … tehát összetett feladatokra már kapcsolódnunk KELL egymással … egymást kiegészíteni … és ennek során a tehetségeink, tehát funkcióink egyre nagyobb halmazokba rendeződnek, mely halmazok egymást újra […]