… ki, el … KELL … igazán csak így, csak azóta változom, amióta KI is mondok … előtte magammal beszélgettem, olvastam, okosnak képzeltem magam … aztán nyolc éve egyszer elkezdtem KI is mondani … nagyképűen, de név és arc nélkül, egy netes társkereső fórumán … kíméletlen tükröt kaptam, név és arc nélkül … az okoskodásommal szembesítettek, az esendőségeimet viszont elfogadták … épp fordítva, mint vártam … kinevették, amire büszke voltam, és azért szerettek, amit szégyelltem magamban … máig nem tudom kik voltak – máig hálás vagyok … mert visszafordíthatatlan folyamat indult ezzel be … a KImondás a PIROS pirula … az önfelvállalást aki egyszer elkezdi, bármilyen piciben, az többé nem éri be kevesebbel.
A KImondás NEM visszazárható.
… magától működik, görög tovább, azóta is … az ELSŐ repedéssel eldőlt … a kristályfal megrepedt … és egyrészt magától reped azóta is, tovább, hiszen kristály, azaz nem javítható … másrészt friss levegő árad be a repedéseken, egyre több, azóta is, ami nekem JÓ, így egyre lelkesebben repesztem tovább … az önfelvállalás hulláma, szép fokozatosan terjedt … vadidegenekkel kezdtem, név és arc nélkül … aztán bölcs nők jöttek, aztán új barátok, aztán az egész világ, aztán régi barátok, aztán távolabbi ismerősök … és csak végül a család, a sor legvégén … fontos ez, hogy IDŐ, hogy folyamatosan növekszem, hogy a következő lépéshez mindig az előzőből kapok erőt … a fa egyben nem volt kidönthető, viszont minden csapással erősödöm, azóta is …
Ráadásul a KImondás iránytű is.
