A Halál Közel … mindig közel, de néha megérzi az ember … Él-mÉny, különös Kegyelem … a napokban kétszer is … eleinte semmi baj nem volt, Leányfalu, indulok, Kopaszi a cél, móka, kacagás, fotó, nem sokkal később a Duna fordul, szembeszél, aztán a hullámok is nőnek, átcsap, becsap, elázom, kajak reccsen, félek, de bírom, megyek, tovább, bátran, mert képes vagyok rá, Rómainál kemény az átvágás, a Margit-szigetnél pedig a racionális énem már fékezett, hogy talán mégsem olyan jó ötlet hajók, állóhajók, hídpillérek között, node nem olyan legény vagyok, mégsem állhatok meg, majd kikerülöm őket … point of no return, de ugrom, mégis, tovább, mert igenis képes vagyok rá, le a hidak alatt … a meredek falakkal azonban nem számoltam, az interferenciával, amit az összevissza verődő hullámok keltenek, vadvizi evezés, szó szerint, a város közepén, víz sodor, hajók kikötnének, az egész félmetesen közel, és olyan nagy is minden, a vízről nézve, én pedig olyan kicsi vagyok, nővekvő félelem, aztán rettegés, teljesen befeszültem, amitől a helyzet csak romlott … azonban nem volt választásom … és ez segített, EZ oldotta meg, hogy semmiféle választásom nem volt … Continue Reading
