A Halál Közel … mindig közel, de néha megérzi az ember … Él-mÉny, különös Kegyelem … a napokban kétszer is … eleinte semmi baj nem volt, Leányfalu, indulok, Kopaszi a cél, móka, kacagás, fotó, nem sokkal később a Duna fordul, szembeszél, aztán a hullámok is nőnek, átcsap, becsap, elázom, kajak reccsen, félek, de bírom, megyek, tovább, bátran, mert képes vagyok rá, Rómainál kemény az átvágás, a Margit-szigetnél pedig a racionális énem már fékezett, hogy talán mégsem olyan jó ötlet hajók, állóhajók, hídpillérek között, node nem olyan legény vagyok, mégsem állhatok meg, majd kikerülöm őket … point of no return, de ugrom, mégis, tovább, mert igenis képes vagyok rá, le a hidak alatt … a meredek falakkal azonban nem számoltam, az interferenciával, amit az összevissza verődő hullámok keltenek, vadvizi evezés, szó szerint, a város közepén, víz sodor, hajók kikötnének, az egész félmetesen közel, és olyan nagy is minden, a vízről nézve, én pedig olyan kicsi vagyok, nővekvő félelem, aztán rettegés, teljesen befeszültem, amitől a helyzet csak romlott … azonban nem volt választásom … és ez segített, EZ oldotta meg, hogy semmiféle választásom nem volt … csatorna, az ÁR sodor, oldalt fal, vissza nem mehetek … érdekes volt, hogy milyen gyorsan megnyugodtam, ettől, hogy nincsen választásom, volt, de így döntöttem, már itt vagyok, kiút csakis előre van … nyugalom … miközben tudtam, hogy igen, ebbe bele lehet halni … passzív tudássá vált, Igazsággá, amire semmiféle hatásom nincs, és ez az élmény, hogy NINCS hatásom levette a feszültséget … megbékéltem vele, a saját halálommal … az elkerülhetetlenséggel, hogy nem áll hatalmamban, megtehetek mindent, ami tőlem telik, az egyensúlyomat talán tartom, de ezen felül az összes erőfeszítésem is csak minimális korrekciókra elég, kontroll felette nincs … a háború lehetett ilyen, régen, írtam már erről, a Hős csak elfogadta, hogy meghal, feladta az életet, ment előre, élő halottként, és utólag maga is csodálkozott, hogy mégis túlélte, sőt, hogy kitüntetik … holott pedig, ezek nem értik, ő nem is döntött, ott sem volt, félreállt, csak megadta magát, BENNE a Valóságban … így jártam én is … az esélytelen, a pici, a vergődő nyugalma köszöntött rám … megadás … ellazultam, talán élveztem is, és csak tettem, amit hatalmamban állt, tudva, hogy nagyobb, kiszámíthatatlan erők dolgoznak, nem elsősorban rajtam múlik … viszont ezzel arányban a helyzet is oldódott, ahogy én beledőltem … és aztán ki is jöttem, pedig egyáltalán nem tűnt biztosnak … boldog voltam …

Fény a Sötétség, Élet a Halál tükrében látszik.

… aztán a nap lement és jött szombat, a második nap … másik kajak, keskenyebb, sokkal, de majdcsak boldogulok … hmm, erős a szél, de sebaj, soroksári dunaág, negyven kilométer állóvíz, nagy bajom nem eshet … Gábor segít, berakjuk, mehetek … mehetnék … de ülve maradni alig tudok, csudába, fogak össze, menni fog, tegnap is megcsináltam, indulok, és a kiáltást még hallom magam mögött, hogy nyerjek sebességet, úgy stabilabb … csudákat … az egész testem állt azonnal görcsbe, evezek, tovább, próbálok mélyeket lélegezni, de semmi enyhülés, nem történik, ami előző nap, pedig ülök, a kajakban benne, és utólag értem csak, hogy miért … mert VOLT választásom, tegnapelőtt nem, de tegnap volt, végig, mólók sorjáznak, a víz sem sodor, csak a hajó instabil és a szél brutális, pöffösen lökdös, hozzá hullámok, mintha biciklizni tanulnék, szélviharban, és az utat is mozgatják alattam közben … azonban választásom mindvégig volt … érdekes ez, a két élmény, a különbség, EZ, hogy tegnap bármikor kiköthettem, amit meg is tettem egy kilométerrel lejjebb, feladtam, remegő lábakkal szálltam ki, és ma izomlázam van a lábam belső felén, egy soseméreztem még izomban, mozogni alig tudok, mert akkora volt a görcs, annyi energiát elvitt … hmm … megfutamodtam, igen, a Hős ellentéte, akit gyávaságért kivégeznek, pedig ugyanaz az ember, a különbség csak a helyzet, az első napon fokozatosan nőtt a feszültség, a másodikon azonnal rettegtem … és … fontosabb, hogy az első alkalommal nem volt visszaút … szép ez, nagyon … hónapok óta irogatok dőlésről, megadásról, és lám, a tapasztalás hozzá … basszus …

A félelmem oka, hogy dönthetek.

… mely okból, tehát mert azt képzelem, hogy rajtam múlik, a figyelmem egy része befelé forog, a fejemben pörög, nem vagyok teljesen jelen a helyzetben, amíg alternatívákat latolgatok … csudába is … EZÉRT működött az előre elrendezett házasság, és az erős katolicizmus, mert NEM volt választás, elképzelhetetlen volt a válás, és mindent megtesz, SEMMIT nem tart vissza, akinek nincs választása, hiszen nincsen mire tartalékolnia … igen … és ezért elképesztően fontos nem csak újnak, de visszafordíthatatlannak megadni magam, mégis … EZ az eskü jelentősége, és a vérszerződésé, és a fogadalomé, hogy abszolút felbonthatatlan, többé nem dönthetek másképp, az ár sodor, bármit is hoz, és nem lehet csakúgy kikötni, más folyóba, vagy akár csak más kajakba szállni, ha mégsem tetszik … hmm … sokmindenben halogatok, máig … Serpa Szolgálat, Könyv, Szívesség Közösség sorsa … bizonyos döntéseket nem hozok meg, másokat igen, de aztán nem tartom magam hozzájuk … érzékeny ez … hogy mi megfellebezhetetlen, és mi nem az, tehát mi korszakhatár, amikor valami elmúlt, vége, és csak ragaszkodom, holott elengendi időszerű – és mi, ami csak akadály, zúgó, amin le KELL menni, Ugrani, Bele, Bátran … talán a motiváció más, igen, az egyetemet az egóm nem tudta elengedni, büszkeség, az önképem részévé vált, elvártam magamtól, hogy befejezzem, holott már nem volt dolgom vele, tegnap pedig a lényem legmélyén rettegtem, a KÖVETKEZŐ lépéstől féltem, igen, ezaz, hogy az egyik esetben visszanézve kötődöm, azt el kell vágni – a másikban előre Lépni rettegek, abba tehát Belelépni … és igenis meg tudjuk oladni, ha nincsen más választás, csakhogy a szabadságot tettük istenünké, és a jobbat keressük, mindenben, így a lehető legtávolabb kerültünk az elköteleződéstől, tehát valódi odaadás sem születik meg, így a szolgálat, a beledőlés nyugodt boldogságát sem tapasztalhatjuk … holott bármelyik úton lehetek boldog, kiteljesedhetek, bármelyik Ügyben, Közösségben, Egységben, ami Lelkesít, amint nem gondolom, hogy visszavonható, hogy másfelé is mehetek, hogy lecserélhetem … MERT akkor HARCOLOK érte, és mindenem odaadom, és azon túl is, mert az esélytelenségemet, sőt, a halálomat előre elfogadom, és lám, Hőssé leszek, mégis, mert az ember bármire képes, AMINT nem tud visszafordulni, amint Lép, Ugrik, Elköteleződik.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!