A Halál Közel … mindig közel, de néha megérzi az ember … Él-mÉny, különös Kegyelem … a napokban kétszer is … eleinte semmi baj nem volt, Leányfalu, indulok, Kopaszi a cél, móka, kacagás, fotó, nem sokkal később a Duna fordul, szembeszél, aztán a hullámok is nőnek, átcsap, becsap, elázom, kajak reccsen, félek, de bírom, megyek, tovább, bátran, mert képes vagyok rá, Rómainál kemény az átvágás, a Margit-szigetnél pedig a racionális énem már fékezett, hogy talán mégsem olyan jó ötlet hajók, állóhajók, hídpillérek között, node nem olyan legény vagyok, mégsem állhatok meg, majd kikerülöm őket … point of no return, de ugrom, mégis, tovább, mert igenis képes vagyok rá, le a hidak alatt … a meredek falakkal azonban nem számoltam, az interferenciával, amit az összevissza verődő hullámok keltenek, vadvizi evezés, szó szerint, a város közepén, víz sodor, hajók kikötnének, az egész félmetesen közel, és olyan nagy is minden, a vízről nézve, én pedig olyan kicsi vagyok, nővekvő félelem, aztán rettegés, teljesen befeszültem, amitől a helyzet csak romlott … azonban nem volt választásom … és ez segített, EZ oldotta meg, hogy semmiféle választásom nem volt … csatorna, az ÁR sodor, oldalt fal, vissza nem mehetek … érdekes volt, hogy milyen gyorsan megnyugodtam, ettől, hogy nincsen választásom, volt, de így döntöttem, már itt vagyok, kiút csakis előre van … nyugalom … miközben tudtam, hogy igen, ebbe bele lehet halni … passzív tudássá vált, Igazsággá, amire semmiféle hatásom nincs, és ez az élmény, hogy NINCS hatásom levette a feszültséget … megbékéltem vele, a saját halálommal … az elkerülhetetlenséggel, hogy nem áll hatalmamban, megtehetek mindent, ami tőlem telik, az egyensúlyomat talán tartom, de ezen felül az összes erőfeszítésem is csak minimális korrekciókra elég, kontroll felette nincs … a háború lehetett ilyen, régen, írtam már erről, a Hős csak elfogadta, hogy meghal, feladta az életet, ment előre, élő halottként, és utólag maga is csodálkozott, hogy mégis túlélte, sőt, hogy kitüntetik … holott pedig, ezek nem értik, ő nem is döntött, ott sem volt, félreállt, csak megadta magát, BENNE a Valóságban … így jártam én is … az esélytelen, a pici, a vergődő nyugalma köszöntött rám … megadás … ellazultam, talán élveztem is, és csak tettem, amit hatalmamban állt, tudva, hogy nagyobb, kiszámíthatatlan erők dolgoznak, nem elsősorban rajtam múlik … viszont ezzel arányban a helyzet is oldódott, ahogy én beledőltem … és aztán ki is jöttem, pedig egyáltalán nem tűnt biztosnak … boldog voltam …
Fény a Sötétség, Élet a Halál tükrében látszik.
… aztán a nap lement és jött szombat, a második nap … másik kajak, keskenyebb, sokkal, de majdcsak boldogulok … hmm, erős a szél, de sebaj, soroksári dunaág, negyven kilométer állóvíz, nagy bajom nem eshet … Gábor segít, berakjuk, mehetek … mehetnék … de ülve maradni alig tudok, csudába, fogak össze, menni fog, tegnap is megcsináltam, indulok, és a kiáltást még hallom magam mögött, hogy nyerjek sebességet, úgy stabilabb … csudákat … az egész testem állt azonnal görcsbe, evezek, tovább, próbálok mélyeket lélegezni, de semmi enyhülés, nem történik, ami előző nap, pedig ülök, a kajakban benne, és utólag értem csak, hogy miért … mert VOLT választásom, tegnapelőtt nem, de tegnap volt, végig, mólók sorjáznak, a víz sem sodor, csak a hajó instabil és a szél brutális, pöffösen lökdös, hozzá hullámok, mintha biciklizni tanulnék, szélviharban, és az utat is mozgatják alattam közben … azonban választásom mindvégig volt … érdekes ez, a két élmény, a különbség, EZ, hogy tegnap bármikor kiköthettem, amit meg is tettem egy kilométerrel lejjebb, feladtam, remegő lábakkal szálltam ki, és ma izomlázam van a lábam belső felén, egy soseméreztem még izomban, mozogni alig tudok, mert akkora volt a görcs, annyi energiát elvitt … hmm … megfutamodtam, igen, a Hős ellentéte, akit gyávaságért kivégeznek, pedig ugyanaz az ember, a különbség csak a helyzet, az első napon fokozatosan nőtt a feszültség, a másodikon azonnal rettegtem … és … fontosabb, hogy az első alkalommal nem volt visszaút … szép ez, nagyon … hónapok óta irogatok dőlésről, megadásról, és lám, a tapasztalás hozzá … basszus …
A félelmem oka, hogy dönthetek.
… mely okból, tehát mert azt képzelem, hogy rajtam múlik, a figyelmem egy része befelé forog, a fejemben pörög, nem vagyok teljesen jelen a helyzetben, amíg alternatívákat latolgatok … csudába is … EZÉRT működött az előre elrendezett házasság, és az erős katolicizmus, mert NEM volt választás, elképzelhetetlen volt a válás, és mindent megtesz, SEMMIT nem tart vissza, akinek nincs választása, hiszen nincsen mire tartalékolnia … igen … és ezért elképesztően fontos nem csak újnak, de visszafordíthatatlannak megadni magam, mégis … EZ az eskü jelentősége, és a vérszerződésé, és a fogadalomé, hogy abszolút felbonthatatlan, többé nem dönthetek másképp, az ár sodor, bármit is hoz, és nem lehet csakúgy kikötni, más folyóba, vagy akár csak más kajakba szállni, ha mégsem tetszik … hmm … sokmindenben halogatok, máig … Serpa Szolgálat, Könyv, Szívesség Közösség sorsa … bizonyos döntéseket nem hozok meg, másokat igen, de aztán nem tartom magam hozzájuk … érzékeny ez … hogy mi megfellebezhetetlen, és mi nem az, tehát mi korszakhatár, amikor valami elmúlt, vége, és csak ragaszkodom, holott elengendi időszerű – és mi, ami csak akadály, zúgó, amin le KELL menni, Ugrani, Bele, Bátran … talán a motiváció más, igen, az egyetemet az egóm nem tudta elengedni, büszkeség, az önképem részévé vált, elvártam magamtól, hogy befejezzem, holott már nem volt dolgom vele, tegnap pedig a lényem legmélyén rettegtem, a KÖVETKEZŐ lépéstől féltem, igen, ezaz, hogy az egyik esetben visszanézve kötődöm, azt el kell vágni – a másikban előre Lépni rettegek, abba tehát Belelépni … és igenis meg tudjuk oladni, ha nincsen más választás, csakhogy a szabadságot tettük istenünké, és a jobbat keressük, mindenben, így a lehető legtávolabb kerültünk az elköteleződéstől, tehát valódi odaadás sem születik meg, így a szolgálat, a beledőlés nyugodt boldogságát sem tapasztalhatjuk … holott bármelyik úton lehetek boldog, kiteljesedhetek, bármelyik Ügyben, Közösségben, Egységben, ami Lelkesít, amint nem gondolom, hogy visszavonható, hogy másfelé is mehetek, hogy lecserélhetem … MERT akkor HARCOLOK érte, és mindenem odaadom, és azon túl is, mert az esélytelenségemet, sőt, a halálomat előre elfogadom, és lám, Hőssé leszek, mégis, mert az ember bármire képes, AMINT nem tud visszafordulni, amint Lép, Ugrik, Elköteleződik.
Öröm, ha megosztod!
