Mesterem az, akiről gondoskodom, akiről gondoskodom, Mester … azonban a gondviselés nem kikényszeríthető, sőt, még csak beárazható sem … a gyermeknek nincsen konkrét ára, ahogy a Nőnek sem, a vándor tanítónak mégkevésbé … hmm … a kurtizán kér, árat, előre – példás az odaadásban, de nem bízik, hiszen nem áll valóban bele a férfiba, pontosabban igen, de csak az együttlét idejére, aminek az igazi hatásai csak hosszabb távon mutatkoznának meg, mert a Férfi hosszabb távon bontakozik ki, a Nő befektetésének megtérülése akkor érkezik … a kurtizán azonban ezt nem várja ki, hanem az árat előre kéri … ami a diszkontált jelenérték, tehát, szó szerint … elengedi a jövőbeli, a valós járandóságot, és egy általa most meghatározottra cseréli azt … és ebben az ő helyzetében akár igaza is van … hmm … valójában mindannyiunk döntése csak ugyanez … elköteleződöm, felvállalom az igényeimet, megvárom a gyümölcsöket – vagy előre szabott árat mondok … szabad … másrészt a gyermeknek és a kurtizánnak kényszerítő eszközei is vannak … az egyik bömböl, míg meg nem kapja a szükségletét, a másik nem adja magát, amíg előre ki nem elégítik azt … hmm … a tanítónak is vannak szükségletei, és a tanítótét is ugyanúgy szívesen figyelmen kívül hagyják, amint a gyermekét is, ha nem bömböl, és a kurtizánét is, ha nem kéri előre … ritka a kivétel … sokan egyenesen megsértődtek, amikor kérni mertem … hmm … tanítóként tehát – és mind vagyunk tanítók is – vagy csak kiegyensúlyozott személyekkel kapcsolódom, és az út porát is lerázom, ha bárhol nem adják meg a méltányos jussot, vagy kényszerítek … tehát bömbölök, azaz sokszor mondom, hogy nekem mi kéne, tehát kéregetek, vagy visszatartom, amit tudok, amíg engem ki nem elégítették, tehát üzletelek … és persze keverhetem is kettőt, mint most is épp … ráadásul a „méltányos mérték” egyedi, mint minden gyermek és minden kurtizán esetében is … mindkét oldalon … mert az engem használók helyzete is egyedi, és az én pillanatnyi igényem is, továbbá ezek változása időben folyamatos … illékony ez az egész és mégis … eszerint priorizálom az időmet, sőt, az egész életemet ez határozza meg … az enegriák áramlása, ami nem tudatos, hanem érzet … jaték, tánc, egyensúly … például most épp írok, de dolgozhatnék is ugyanebben az időben a szivesseg.net ügyön, előadást vagy csoportot is tarthatnék, vagy beszélghethetnék egy konkrét emberrel, vagy szeretkezhetnék a napfényben … éreztek alapján dől el, amire a visszafelé jövő áramlásnak jelentős hatása van … sikerélmény, pénz, hasznosulok érzet, szépség, figyelem vagy érintés … ami tölt, éltet, és abszolút csereszabatosak … érdekes ez … hogy akár külön külön is milyen soká elvagyok bármelyikkel … szivesseg.net, előadások és beszélgetések, sikerélmény és hasznosulok érzet, szinte megszállottságig, pénz tanácsadóként, vagy mint life coach, serpa, adomány, szépség az alkotásban, képek kiválasztása, bekezdések hossza, szimmetria, és persze, igen, a Nő, szépség, figyelem, érintés … bármelyikkel működöm, amíg aludni van hol és enni van mit … amíg … és robbanásszerűen változatok, amikor a fizikai vagy a lelki táplálék apad, vagy ha szubjektív szűkösnek élem meg … csodálatos ez … hogy a szenvedés az egyetlen valódi lecke, az egyetlen igazi nagy Tanító, ki meddig bírja, csak ebben különbözünk, és az Bölcs, aki azonnal Lép, amint egyensúlyvesztést érez … Szép ez nagyon … és abszolút nem megfontolt … az érzet érkezik, és arra reagálunk, gondolat csak színez … mely okból tehát az is teljesen mindegy, hogy gyermek vagy kurtizán módon teszem … vicces ez, és talán hasznos észrevenni, hogy a keleti világ nagy része gyermek, tehát idealista, másoktól vár, koldul, és a nyugati világ túlnyomó része kurtizán, tehát nem bízik, előre kér, üzleti alapon működik, és hoyg végül ez is, mint minden, mindegy, mert egy érme oldalai, hiszen mindkettő mindkettő csak megfutamodás, amivel a valahová valóban tartozást, a Benne állást, az Egységet, a Kockázatot próbáljuk elkerülni, aminek okán azonban a hosszútávú, a valódi, az Igaz Gyümölcsöt mindkét verzió elvéti … holott Van más mód … magam megadni, Dőlni, a Mester-Tanítvány, a Nő-Férfi, a Férfi-Csapat Egységen tudatosan, az Irányt látva, másokat felelősen Szolgálva dolgozni … a szabadság tévedés … hmm … persze, hogy félelmetes … hogy akkor ebből számomra mi következik? … egyrészt, hogy ami Szívesség Közösségként indult, azóta differenciálódott, osztódással, elemeire, és azok belső világa még tovább, fraktál, amint egy fa, előbb csak törzs, aztán ágak, és azokon kisebb ágak, amik mind közösségek, ami a Teremtés Rendje, és amit a Csatorna Képes-sége fog Egybe, ami jelen esetben Én Vagyok … másrészt, hogy tehát az Én Vagyok, az Akadémia, a Serpa Szolgálat, a Szívügyek, a Csoportok, az Ösvény nem csupán MINDegy, hanem egymásra épülő elemek, szintek, pályák, amint azt az új logó belső rajzolata pontosan kifejezi … harmadrészt, hogy én magam csak belülről kifelé haladhatok, tehát arra időszerű törekedjek, hogy azoknak adjak, ott formáljak, Szolgáljak, aki közvetlenül rajtam állnak, tehát értem felelősséget is vállalnak, és NEM szólhatok bele a külsőbb szférák történéseibe … negyedrészt, hogy igenis vannak szintek, és a felelősségvállalás mértéke igenis pontosan jelzi azt, az Olvasók, olvasnak, és az Értők, értenek, de a Hallók követik is, ami itt csatornázódik, tehát fontos a megkülönböztetés, világos elválasztás időszerű, hogy állapot szerint Legyen lehetőség kapcsolódásra és gondoskodásra, döntési helyzet, ahol az érzetek, az Olvasó, az Értő, a Halló „szabad” akarata érvényesülhet, ami ráadásul a Szíves Szférák felosztásnak is megfelel … ötödrészt, hogy semmiféle türelmetlenségnek nincsen helye, egy Hatalmas, tehát lassú, és sok-sok alázatot igénylő Folyamat következő Lépésénél vagyunk, alkímiai művelet, az elválasztás … hatodrészt rácsodálkozás, hogy ez megint egyáltalán nem volt meg, amikor joósistván ma írni kezdett, hogy elképesztő a Csoda, a Rend, ami Van … hetedrészt: Hála.
: )
Öröm, ha megosztod!
