El kell engedni. Nem csak az élő embereket, akikkel nincsen már Dolgunk, de a halottakat is. El kell engedni. Mert tovább vannak már, a földi életen túl, tehát a dolguk, továbblépésük is tovább. Ettől még változatlanul szeretettel vannak persze irányunkban, és ez az ok, hogy ennek ellenére vissza-vissza néznek, sőt, akár maradnak, figyelnek, mert szeretnek és együttéreznek, de a dolguk már tovább. Van. Fontos ez. Hogy vannak, jól vannak, de a dolguk tovább, és nehezen mennek, amíg mi boldogtalanok vagyunk miattuk, amíg mi nem engedjük őket. El kell engedni. Jó Utat! Hála, hogy itt voltatok, Jó Utat, hamarosan találkozunk. [Elmondtam ezt egyszer élőben is, nagymamám temetésén, négy évvel ezelőtt, itt nézheted meg, ha érdekel.]
Öröm, ha megosztod!
