Forradalom jövőkép nélkül (1) elbukik, (2) a hatalmat konzerválja.
56… bosszant.
Hősiesen kiálltunk, persze, de közben átvertek és használtak minket, lelkes de ostoba figura voltunk a világpolitika nagy sakktábláján.
Fejjel rohantunk a falnak.
Jó, hogy megtörtént, hiszen a kádári konszolidáció, a legvidámabb barakk ennek volt eredménye – és jó ahogy történt, mert nem lett olyan káosz, mint a franciáknál egykor, és nem vesztettünk annyi vért mint most Ukrajna.
Másrészt a vidám barakknak az elmaradt rendszerváltás lett a következménye. A hatalom urai át tudták menteni magukat a 89 utáni időkre, ami egyenesen és szükségszerűen vezetett a NER-hez, a jelenbe.
…
A nemzet történetének fontos eleme, hogy mi magyarok: „Hősök” vagyunk.
Hogy ez azt is jelenti, hogy vakok, individualisták, arrogánsak, izgágák, sőt az indulat hevében akár ostobák is… nem vesszük észre.
56 és 48 nagyon hasonló.
Mert ÖN-célú csak.
Meglepően kevesen látják, hogy 48 és 56 mennyire ellentétes Szent István államalapításával, ami a harmadik nagy nemzeti ünnep (és a honfoglalással, amit nem ünneplünk külön).
Az első kettő forradalom volt (lázongás valami ellen), míg ezzel szemben az államalapítás és a honfoglalás lényege a vér/nemzeti szerződés egy közös cél érdekében, a Lényeg egy Közös Cél volt.
Az igazán Király, közös Kalandra egy Cél irányába hív, tehát történetet mesél – ettől király a Király! –, ami ennél kevesebb, az hősködés csak, tehát értelmetlen és veszélyes.
…
A lyukas zászló valójában egy lencse. Minket mutat, Rólunk szól… a közepe ezért üres.
A nyukas zászló egy kérdés valójában: Kik vagytok magyarok, És mihez akartok magatokkal kezdeni?
Az állam lényege nem az, hogy együtt élünk.
Hanem az állam a Nemzet eszköze – a Nemzet lényege pedig, hogy Közös Célunk van, amiben hiszünk, és aminek érdekében egyéni áldozatokat vállalunk. A Közös Cél lényege nem a nyelv vagy a biológiai fennmaradás, hanem egy Történet, ami a jelenben kezdődik és egy Vágyott Jövőbe vezet.
Az államalapítás lényege egy Új Történet volt, ami egy Új Korszak alapja lett.
És ezért
Lázongás, értelmetlenség, hübrisz, önimádat és felelőtlen arrogancia minden forradalom, amíg jövőkép állítása nincsen.
Jövőkép alatt nem álmodozást értek.
Hanem reális, megvalósítható Tervet.
Amiről a nemzet többsége azt érzi, hogy (1) erre Akarok menni, és (2) Hiszem, hogy ez valóban lehetséges, (3) a vezetők által bemutatott módon.
A lázongás végül a hatalmat segíti (lásd Kádár), ha Jövőkép / Terv / Hihető és Járható Út nincsen.
…
Skizofrének vagyunk.
Háborúban. Ma is. Egymással, de valójában magunkkal. Megosztottan. Belső démonok hangjai által űzve. Állandóan.
Szomorú számomra ez a két felvonulás ma. A részigazságokba ragadtság. A vakság.
Hogy megint forradalom van.
Hiszen „rendszerváltás” a közbeszédben újra a téma, és az indulat már szinte azonos azzal, ami 56-ban volt – meg tudnám a ma várható beszédeket előre írni.
A hatalom felelőssége egyértelmű.
A nemzet megosztottságA mögött:
a hatalom skizofrén ma.
Egyrészt patrióta és szuverén és lázad és elfoglaljuk Európát és harcosok klubja – másrészt végre nyilatkoznak, és látszanak emberek, és sok a podcast, közvetlenség és kedvesség, és polgári körök, újra.
Megosztott, mint a filmben.
… jó film volt nagyon.
Pontosan megmutatta, hogy ez hova vezet.
…
Az állam én vagyok.
Már tudjuk, hogy nem mondta ezt XIV. Lajos, de mondhatta volna…
Ahogy Orbán Viktor is mondhatja ma. Pár éve tapasztaltam meg, hogy egy abszolút rendszerben ez szó szerint igaz. Mert MINDEN a vezetőből következik. A vezető világképe és állapota mindent és mindenkit meghatároz-keretez. Ami a magyar valóság ma. Az egyedüli szuverén a vezető, aki a valóságot, MERT A TÖRTÉNETÜNKET meghatározza.
És:
Vele szemben a nép egy hóhért emel épp pallosra.
Mint a francia forradalomban.
Aminek hatására a vezető láthatóan változik, tehát változtat, és minden erejével küzd a túlélésért – miközben a nép, az „Istenadta nép” vért követel, s kardot emel.
Itt tartunk ma.
…
Az ember-állat hit alapján, csorda szellemben működik, aminek MINDEN időpillanatban egy történet a gerince. Amit hiszünk, tehát magunknak folyamatosan mesélünk – így mindenben ezt látjuk.
A történet arról szól, hogy mi a világ, amiből következik, hogy mi magunk ezen belül kik vagyunk (kellene legyünk), és mit helyes (érdemes) a világban és a világtól akarjunk.
Egyéni történetek (tehát hitrendszerek, tehát világkép, tehát identitás azonosulás) evolúciója húsz év segítői tapasztalata alapján szerintem ábrázolható egyén és nemzetek esetében is.
…
Magyarországon ma történet váltás,
tehát időszakos történet vákuum van.
A felszíni dráma mögötti ok szerintem ez, amit kevesen látnak.
Az egyik oldalon az orbáni történet: „amit Viktor mesél”, és a másik oldalon „a bármi, csak ez ne legyen tovább”, tehát Viktor elpusztítása vonul ma utcára.
Szent Istvánhoz sok köze egyiknek sincsen.
Az orbáni történet nagyon mást hirdet – Istennel az első helyen – mint amit az emberek a mindennapokban tapasztalnak, és érthető, hogy már nem hisznek a szavaknak, sőt dühíti őket, hogy „hülyének néznek minket”.
Míg a „bármi, csak ez ne” a Valami tagadása még csak, ami pusztításra és káosz előidézésére alkalmas (lásd francia forradalom) – de, hogy mi Legyen akkor valóban, ha nem ez, arra Válasz nincsen.
Új Történet híján lázongás van.
Megint.
Ahogy 56 és 48 is lázongás volt csak.
Mert a reális, tehát a nemzetet integráló ÉS a magyar nemzet környezetébe (nemzetek európai közössége) helyesen illeszkedő vonzó jövőkép hiányzik.
Más szavakkal: a tömegek álmodozásban vannak.
…
Álmodozás van csak, és az is marad, amíg Új Történet nincsen – sőt: Hiteles Ember kell, aki az Új Történetet hitelesen, erővel, hallhatóan meséli.
Látod-e, hogy NEM rendszerváltásban vagy?
Hanem rendszerromboló lázongásban.
Hogy ami csak forradalom, az el fog bukni… hogy a nép egy hóhért emel pajzs helyett pallosra.
Hogy mindaddig lázongás marad, ami az országban zajlik, amíg egy jövőképet Valaki nem ad.
…
Mesélőre van szükség.
Pontos szimbólum a lyukas zászló.
Valamit tenni kellene a közepére.
Új történet kell.
Államalapításra van újra szükség.
Ami csak forradalom: magát ítéli bukásra.
…
Az Orbán oldalon „Európa elfoglalása” helyett Európa felvirágoztatása lehetne A Történet, egyéni életek felvirágoztatása után családok, után közösség, után magyar nemzet, UTÁN exportálni majd a világképünket, amikor már exportálni sem kell, mert mások érdeklődve jönnek, hogy mit is csináltunk itt, ami láthatóan működik – ahogy pl. Szingapúr a 70-es évek óta tette, és ma csodájára jár a világ. (Ez egy mea culpa-val kellene kezdődjék, mert gyűlölet és gyűlöletkeltés alapján kormányoztak totálisan az elmúlt tíz évben.)
Őfelsége ellenzékének pedig egy jövőképet kellene merni mutatni-mesélni, olyan történetet, ami embereket integrálni képes azon túl is, hogy “lámpavasra vele”. Utána mi lesz? Európa felvirágozatása nekik is Lehetőség… Részes Magyarország? Vagy más? Hogyan és kik által? Alapvető témákban sem foglalnak jelenleg állást.
…
Mindez egy vélemény csak.
Persze.
Az enyém.
Részben frusztrációból született, és lehet, hogy sok igazság sincs benne.
…
Jó “ünneplést” ma!
Jó háborúskodást.
Remélem megbocsátjátok, barátaim mindkét oldalon, hogy nem tartok Veletek.
Szeretettel,
Joós István
p.s.
A fenti írás délben került ki, azóta meghallgattam a beszédeket.
–
Miniszterelnök úr!
Szabadság nincsen… illúzió, hogy volna, vagy hazugság – okkal buktuk el az összes szabadságharcunkat. A szabadság olyan önámítás, ami egyének és közösségek esetében is magányba vezet. A működő életstratégia ezzel szemben az együttműködés, amihez épp korlátozni kell a szuverenitásunkat.
Másképp: szabadság nincsen, hanem Isten, haza, család: Van. A szolgálat szintjei ezek, ami a boldog élet kulcsa.
Tudom, hogy tudja ezt. Értem, hogy miért hirdet mást, de ettől még szomorú számomra. Ahogy a “megvannak a gazdáik” mondat is. Sértő. Tudom, hogy tudja, hogy nem európai manipuláció, amivel szembenéz, hanem valódi állampolgári elégedetlenség. Fiatalok nem fogják bevenni ezt a maszlagot. Ahogy a „háború párti” vádat sem. És ami talán nagyobb gond: a gondolkodni képes bizonytalanokat sem tudja megszólítani így. Sőt. Távolodni fognak. Bűnbánat visszahozhatná őket, de helyette igaztalan, méltatlan, lekicsinylő ez a kommunikáció.
–
Péter!
Jó beszéd volt. Nagy utat tettél meg, elismerésem. Látszik, hogy elhiszed, amit mondasz, és jó szándékot is feltételezek, bár nekem messze sok az akarás, és az agresszió.
Profi volt a rendezvény, és érthetők az álmok, de hosszabb távra ez így még mindig kevés szerintem – ahogy lyukas zászló sem volt elég 1956-ban. Csapatot kellene mutass, és főleg: hiteles vezető által elmesélt vonzó víziót a lyuk helyére… Európa válságban van. Ha csak jó fiúk leszünk: veszélyes.
Orbán Viktor dolgában pedig: felmerült benned, hogy talán nem orosz bérenc, hanem valóban a nemzetben gondolkodik, amit szerinte így szolgál jól – hogy nem az ember satnyult el, hanem a mód, ahogy a cél felé törekszik „csak”, ami hibás? Tudom, hogy hóhér kell, hogy ezzel könnyebb választásokat nyerni. Lelked rajta. Ahogy a miniszterelnöké is.
–
Végül Te, aki elolvastad ezt!
Ha a fenti témák, és egy új nemzeti történet lehetősége érdekel, akkor a Barabás Villába várunk beszélgetni, két hét múlva, Bogár Lászlóval:
› Hogyan Tovább Magyarország? – november 6., este 6
Öröm, ha megosztod!
