Ki van a politika fölött?
Gondolkodtál már ezen?
Valakinek kell lennie…
Hogy miért? Mert különben elpusztítjuk egymást-önmagunk, mert elfajul a harc, ha nincsen közös, ami bennünket egyesítene – identitás, ami távoli ugyan, de mégis összekapcsol. Mint például, hogy ember, keresztény, európai, magyar, lelkivezető, férfi… Kell legyen valami, ami mentén másokkal közösségben érezzük magunk, és így ami miatt moderáljuk az önzésünk, ami miatt valamilyen külső kereteket azért elfogadunk, amitől mindent azért mégsem szabad.
Ha közös nagyobb érték nincsen, akkor nincsen miért moderáljuk magunk, és így akkor nyers háború lesz, kell legyen, én ellened, te ellenem, míg egyikünk elpusztul.
Tudom, hogy túlzásnak tűnik, de gondolj bele… Így van. Ha nincsen többé, ami közös és összekapcsol, akkor szükségszerűen csak ellenség lehet a másik. Mindenki.
Ami egy király óriási értéke.
Ami egy köztársasági elnök lehetősége.
Ami egy pápa globális szolgálata.
Mert ugyanis az nem elég, hogy van, ami közös, hanem kell konkrét ember is legyen, aki megszemélyesíti. Aki beszél róla. Aki folyamatosan emlékeztet minket, és szempontokat ad, és magyarázza, hogy miért jobb nagyobb részeként látni magunkat, mint csak önmagunk. Aki az életével példa.
Amiről kívülről nem hallunk, amit a világban senki nem képvisel, az az emberek lelkében is elhalványul.
Mert lebeszéljük magunkat arról, hogy ez valóban érték lenne. Lassan, de biztosan. Így működik az ember. Mert hát a hatalom talán mégis fontosabb. Hogy meg tudjam tartani, mert nálam jó helyen van. Vagy a biztonság. Vagy, hogy az enyémeknek legyen – még ha mások meg is ölik egymást esetleg közben. Ha nincs bennünk közös, ha nem elég fontos, ami bennünk közös, hogy én magamat, a saját önzésemet korlátozzam, és neki segítsek-adjak, akkor csak önzés és elnyomás, atomizálódás és magány van.
Segíteni csak úgy lehet, hogy az ember az önzését valamiért maga meghaladja.
Ára van a szeretetnek. Mindig. Mert azzal az idővel-pénzzel-energiával mást is szolgálhattam volna. Ára van, és az értéke lassan látszik csak meg – a szeretet lassan, de biztosan térül meg. Amikor a másik is segít. Majd. Amikor erre szükség lesz. Mert lesz. Vagy bízik, a jó kapcsolat miatt, és így könnyebben mennek dolgok. Vagy két azonos ajánlat közül az enyémet választja. Talán egy az önző szempontok mentén nézve jobb lehetőséggel szemben is. Mert hálás. Mert emlékezik. Nemzetek között ez évszázadokon át működhet akár, és pár év alatt lerombolható.
A legnagyobb hatalom tényleg a szeretet.
És, ami ennek az inverze:
Magára marad, aki sehol nem áldoz az önzéséből.
Napjaink drámája ez.
Egy HVG cikk kapcsán kezdtem írni, ami Ferenc pápáról vélemény. Meglep mindig, hogy mik jönnek ilyenkor ki… leülök írni, és a szavak csak folynak, és eddig ez egészen más témáról szólt. De persze mégsem. Ha a pápaság erős lenne, akkor nem születnének ilyen HVG cikkek. Mert ez az ember is értené, vagy legalább látná az értéket, és nem írna sületlenségeket, pláne nem ilyen stílusban.
A pápaság azonban válságban van. Nem a pápa. Hanem az egyház van válságban. A pápát én nagyszerű embernek látom és érzem, aki megteszi, amit tud. Alázattal és szelíden. Nem lehet könnyű neki, nagyon tisztelem.
A gond nem a pápa, hanem, hogy a pápa nem tud mindenkihez szólni, és mindenkit személyesen gyóntatni, hanem ahhoz, hogy a pápaság milliárdokat jól szolgáljon óriási szervezetre van szükség. Ami az egyház. Ez van válságban. Vezetői válság van.
A HVG cikk tünet, máskülönben teljesen érdekltelen. A szerző nyilvánvalóan nem képes a politikai oldalakon kívülről nézni – és a hangvétel pontosan azt a gyilkos, többé semmire nem tekintettel lévő háborús ösztönt mutatja, amikor nincsen már közös, ami visszafogna. Intő jel, hogy megírta, de az elgondolkotatdó az, hogy a HVG le is hozta. Mert azt mutatja, hogy a szerkesztők sem értik, hogy a pápa nem politikus. Nem ez a dolga. A pápa helye, ahogy a királynő vagy (így lenne helyes) egy köztársasági elnök helye a politika fölött van.
A pápa, a király és a köztársasági elnök a politika felett kell álljon, mert valaki kell ott álljon.
A pápa mind a négy beszédét meghallgathattam, és jók voltak nagyon szerintem. Tökéletesek, amennyire ez emberileg lehetséges. Ha sikerülne figyelni arra, amit mond a politika is változna.
De másrészt ettől persze még válságban van az egyház. Ahogy a király, és a köztársasági elnök is – vezetői válságban vagyunk, amit például a Jordan Peterson jelenség is mutat.
A pápalátogatás mellett három kapcsolódó esemény is megérintett az elmúlt hetekben: a koronázás, az Antall Józsefről szóló film, és ez a hazai JBP előadás.
Annyira nagyon logikus a kérdés, hogy mi szükség van még királyokra a 21. században? Annyira nagyon megrázó, hogy mennyire kevesen értik, hogy pontosan amiatt óriási érték a király, amiről eddig szó volt, hogy a politikán felül is legyen valami, mégpedig nem elvont eszményként csak – hanem egy konkrét személy képviselje, beszéljen róla, élje. A király dolga, hogy személyében megjelenítse az eszményt. A király életpéldája által megfellebezhetetlen személy kell legyen. Aki éli az eszményt. Akinek márpedig hetente köteles a miniszterelnök is beszámolni. Borzasztó fontos, hogy minden embernek kell, ahol tükröződik, ahova fel néz és meg akar felelni, ahol kicsit talán ítélik őt, hétről hétre, még ha kimondatlanul is. Erzsébet ilyen királynő volt: az életét adta. Károly unokabátyám főleg bukdácsolt eddig, de adjunk neki esélyt.
A király óriási érték, sőt szükség van rá.
Antall nemzetet képviselő, politika felett álló köztársasági elnököt akart, és igaza volt ebben. Szükség lenne rá. A hazai politika egyik nagy bűne, hogy politikusokat tesznek a Sándor palotába. Nem lesz még államfő ettől. Aki hatalmi játékszerként kerül “trónra” az báb, és az is marad. A köztársasági elnököt a nemzet bölcs képviselői (tehát nem a plebs, és nem is a politikusok) kellene pajzsra emeljék – Duna jegén most már aligha de – közfelkiáltással. Míg lemond, vagy alkalmasabb személyre cserélik.
KELL legyen, aki a nemzetet képviseli, aminek első lépése, hogy a nemzet rá felnéz. Mindenki. Muszáj legyen valaki a nemzet felett. Értem, hogy “Jóisten”, és egyet is értek, de ő túl távol van. A mindennapokban ki képviseli? Konkrét személy a kérdés. Muszáj legyen, mert
Az uratlan nemzet felemészti magát.
No és így jutunk el Jordan B. Petersonhoz. Magyarország a királyát már régen elzavarta, és egy ideje – a fentiek értelmében – köztársasági elnöke sincsen. Hanem ma Magyarországon a nemzetet egyesítő eszményt (az uralkodó elit szerint erre hivatott eszményt) egy kanadai képviseli. Ő a főideológus. Nem csak itthon amúgy, hanem a nyugati kultúrkör napról napra növekvő része szemében.
A nyugatot legjobban ma szerintem Jordan B. Peterson egyesíti.
Ami a Jordan-Peterson-jelenség magyarázata is. Félreérti, de teljesen, aki pszichológusként akarja értelmezni-értékelni-érteni. Nem ez a lényeg. Hanem egy világkép képviseletét adja, ami Istenes, sőt Jézusos, de anélkül, hogy vallást és egyházat választana. Jordan Peterson kisegyház igazából, aki papja követőinek, sőt pápája ennek a kibontakozó, alternatív, egyházakon kívüli keresztény mozgalomnak – így és ezért telt meg a BS.
Jordan Peterson a rend ügynöke, aki a káosz tünete.
A hagyományosan erre való személyek: pápa, király, köztársasági elnök nem mutatnak elég érthető és elég járható elég is hiteles utat, és így akkora tömegek számára irrelevánsak már, hogy ő felemelkedhetett. Elképesztő ez amúgy. Hogy egy kanadai pszichológus ilyen tömegeket mozdít – pontosabban: hogy akkora a világkép vákuum, hogy ilyen tömegek mozdulnak. Peterson a hiány okozata csak. Az ő válasza mögött a globális “világkép kérdés”, a nagy “hogyan tovább” a lényeg, hogy annyi már a világképében elbizonytalanodott ember, hogy neki közvetlenül is tízmilliós követőtábora, de közvetetten már százmilliós (!) hatósugara van.
Jordan Peterson újdonsága a valláshoz képest (és lássuk meg, hogy ez a végső és legrelevánsabb szint, mert egy királynak vagy köztársasági elnöknek önálló világképe általában nincs, hanem csak a vallás által képviselt világképet-erkölcsöt tolmácsolja), hogy a modern racionális ember agya számára érthető módon tudja a bibliát magyarázni. Titka a “miért nem hallottam ezt így még soha” és a “miért nem erről beszélnek a papok vasárnaponta” érzés, tömegek lelkében, egy-egy videója vagy podcastja után. Miért? Mert ő maga is érteni akarja.
A pápa szép és igaz dolgokat mond. De hogy miért érdemes rá hallgatni, azt a racionális, tehát önző modern emberek számára Jordan B. Peterson magyarázza meg.
Jordan Peterson felfedezőútra hív, társul, együtt láthatsz meg vele összefüggéseket, helyetted figyel, beszél, végzi el az intellektuális tevékenységet egy olyan témában, amivel maguktól kevesen foglalkoznak, de ami minden mást meghatároz, és így minden másnál fontosabb. Tudom és ráismerek, mert én is ezt csinálom. Ugyanarról beszélünk.
Hogy akkor ez baj?
Dehogy.
Ez kortünet.
A világ szépen tovább billen majd, pontosan az immár az értelem számára érthető mindenségkapcsolat irányába, ami a részes élet lesz. Csak most előbb önzésbe zártunk kicsit.
Öröm, ha megosztod!