Csodák voltak a tegnapi téma, hogy vannak, de hit az alapja, ami csak akkor megy, ha értékesnek érzem magam, ha tehát nem pusztán magam miatt kérem, és ma ugyanez tovább, hogy harag sem lehet bennem. Csak akkor működik a csoda, a kérésem csak akkor teljesülhet. Fontos ez. Hogy a Harag a csodákat, tehát az élet áramló működését blokkolja, mert eltávolít magamtól, tehát az igazságtól, mert a felelősség tagadása és hárítása, tehát önbecsapás az oka, mindig, hogy a saját részemmel szembe nem nézek, ezért és csakis ezért támad az indulat a másik ellen, mely állapotban a hit, tehát a kérés, az ima, tehát a csoda nem működik, válság múlása, gyógyulás NEM történhet meg, mindaddig, amíg hibáztatok, míg Haragot érzek. Amibe nem csak az aktív, a friss, a tudatom előterében lévő harag, de az elfojtott, akár évtizedes indulat is ugyanúgy beletartozik. Hogy mit tehetsz? Hmm. Nekem sosem sikerült a haragot erővel legyőznöm, hogy akkor most döntök, és elengedem – nem megy. Hanem viszont tudok jobban figyelni. Arra, akire haragszom, hogy MIÉRT tett így, nagylevegő kell csak hozzá, és amikor erre képes vagyok, mindig kiderül, hogy nem gonoszság volt az oka. Hanem félelem. Hogy kötött sínpályán jutott oda, amiért én ma rá haragszom, nem szándékkal “bántott”, hanem az ember aki ő akkor volt az adott körülmények között egészen egyszerűen nem volt képes másképp dönteni. Ez van. Hogy szeretet, tehát Bizalom, és önközpontúság, tehát Félelem közül gyakran az utóbbi az erősebb, mert sokaknak nincsen még elég tapasztalata arról, hogy az előbbi jobban működik. Továbbá, ami a legkeményebb, hogy pedig maximális, mármint a tőle épp tellő maximális jóindulattal próbált. Bízni. De nem tudott. Még nem. Nagyon kemény ez. Hogy a szeretet minden ember örök motivációja, ami a saját, amit ő próbál, az MINDIG szeretet alapú, csak olykor a félelem nagyobb. Gyakran. És EZ az oka, hogy mégsem tud helyesen dönteni, mégsem tudja a jót választani. Nem nem szeret. Nem. Hanem nem dönt. Az adott pillanatban nem, hanem a félelme automatizmusa ragadja el. Mert nem tart ott, hogy meg tudja őrizni a Bizalmat, tehát az irányítást. Ezt látom. És a csoda, hogy ha ezt megvizsgálni hajlandó vagyok, őt, a miértet az Ő tettei mögött, amint őt jobban értem, azzal arányban a harag bennem ellehetetlenül, annál kevésbé tudom őt hibáztatni, vagyok kénytelen a saját felelősségemmel szembenézni tehát. Képes vagy rá, hajrá! A szülők és a környezet vizsgálata külön sokat segít, mert szinte kivétel nélkül azt mutatja, hogy ahhoz képest, hogy a másik honnan jön, hogy milyen csomagot kapott, bár kész nyilvánvalóan nincsen, de egész jól teljesít. Te, én, mindenki.
–
Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi majd?” Ti pedig rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és az írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét. Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost. Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe”, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
Mk 11,11-26
Öröm, ha megosztod!
