Izgalmas téma számomra egy ideje már a mai. Hogy a Hely van előbb, vagy az Ember. Soká gondoltam az utóbbit, hogy az emberhez igazodik a világ, formálom magam körül, találom, alakítom így a helyem, de egy ideje mégis az előbbi az élményem. Hogy tehát valami, Feladat, Probléma, Küldetés Van, Érkezik, Időszerű, Megoldandó a világban, és ahhoz teremtetik a válasz, a Hiány hívja meg a megoldást, a seb szüli a gyógyírt, tehát a vákuum, a Semmi a Valamit. Írtam már erről, más szavakkal, hogy ezért fontos a Hiányt megélni, mélyebbre menni, pótszerekkel gyáván nem betömni, mert csakis akkor van Hely. Tiszta hely. Tiszta, igaz, tehát fájó Hely. Ha megalkuvással, kutyussal, bulizással nem tömködöm be. A kérdést fel KELL tudni tenni, sőt fenntartani, míg a válasz megérkezik, amiben az utóbbi a nehéz. A fenntartás. Nem odaadni és nem is elígérgetni. Nem. Minden Hely, minden Kérdés KAP választ. Tökéletes választ. Ha az ember fenn tudja tartani. Hmm. Ha a válasz nem érkezik, nem elég tiszta a kérdés, nem elég őszinte, nem elég Igaz. Lellejjebb kell menni! Ami fájni fog, igen, de csakis így lesz megfelelően kontúros a Hely. Hogy mikor elég? Egyszerű. Amikor a Válasz megérkezik.
–
Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt. Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni, hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak, és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra feltámad.” Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!” Ő megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?” Ezt felelték: „Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te dicsőségedben.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!” Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely azokat illeti, akiknek készült.” Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra. Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Mk 10,32-45
Öröm, ha megosztod!
