Szeretett Mind!

Örömmel jelentem, hogy új játékot kezdtünk a közösségben HETI LÉPÉSEK néven. Arra hívok mindenkit, hogy a hét első napjának reggelén válaszoljuk meg az alábbi kérdéseket – vagy ezek közül legalább egyet. Amire van válaszod. Amit komfortos (akár álnéven) megosztanod…

  1. MI A CÉL?
  2. HOGYAN AKAROM ELÉRNI?
  3. KÖVETKEZŐ MÉRFÖLDKŐ?
  4. EHETI LÉPÉSEK?
  5. MITŐL FÉLEK?
  6. KIK ÉS HOGYAN SEGÍTHETNÉNEK?
  7. MIT KELL ÁLDOZZAK?

Játéknak hívjuk, de az élet művészete szerintem ez, ahogy a kihívásainkban haladni lehet:

Az egyre tisztábban látás.

Aminek lényege, hogy tudom merre tartok, milyen lépésekben, kik segíthetnek, mivel szabotálom magam, mit kell(ene) letegyek vagy áldozatként adjak. Érdemes erre gyakran ránézni, és kifejezetten hasznos ezt nem egy napló magányában, hanem mások előtt tenni. Mert magunkat megvezetni aggasztóan könnyű, míg egy közösséget viszont nehéz. Egyrészt. És másrészt mert magunkban kitartani nagyon nehéz, míg egy közösségből ERŐ meríthető.

Várunk, ha érdekel!

Ha nem vagy még Tag, akkor akár soha nem látott kedvezményekkel válthatod meg a részvételedet, ITT – lépjünk együtt tovább!

Jó munkát!
István

 


Készült a kérdésekhez rövid instrukció is, megosztom itt nyilvánosan, mert magadban naplóba írni is jobb, mint nem foglalkozni ezzel egyáltalán:


 

1. Mi a cél?

Cél alatt a számomra MA legerősebben vonzó pontot-állapotot értem. A cél lehet a világban kinn, de ugyanígy lehet belső cél is. A cél nem feltétlen az “ügy”, hiszen az ember előbb magát, a vágyait, és így az igazságot kell megtalálja-felvállalja. Amíg ez nincs meg, nem látunk tovább – aki nem lát messzire: bátrabban kell közelre nézzen! A cél bármi lehet, és biztosan önző. Magunk miatt akarjuk, mert ettől várjuk, hogy jobban leszünk / fejlődünk. A cél egy vágy. Talán másoknak is jó, persze, de NEM elvárás, hogy az legyen (FONTOS, hogy ne legyen mindig az). Hanem jó belátni, hogy főleg magam miatt törekszem rá. A cél orientációs pont. Ami nem örökérvényű, hanem a Cél az életem sarkcsillaga MA. Érdemes őszintének lenni ebben. A Cél természete, hogy egyre jobb – DE csakis, ha merek azért Tenni, ami MA igaz.

 

2. Hogyan akarom elérni?

Ez a kérdés a módról szól, ahogy a cél felé én magam közeledni akarok (és mások közeledését segíteni vágyom). Másképp ugyanez: a CÉL általában nagy. Különösen közvetlenül a ráció halála előtt és után. Ami egyrészt bénító, de másrészt sokszor önátverés. A túl nagy cél a halogatás egy formája. FONTOS a Cél dolgában, hogy tudjak Haladni felé. Hogy lássak számomra járhatónak tűnő utat. A kérdés itt, hogy hogyan tudok MOST haladni, mi az én dolgom MA a célon belül? Ha a Cél felé nem látszik út, akkor az álmodozás csak, és nem Cél.

 

3. Következő mérföldkő?

A hegy azonosítása (cél) és stratégia készítése (mód) után a következő kanyar a kérdés. Mi az, amit BIZTOSAN tudok, hogy el kell érjek? Mi a KONKRÉT következő mérföldkő, ami felé a héten haladni fogok? A mérföldkő lényege, hogy belátható lépésekkel számomra elérhető. Fontos, hogy itt és most, minden nap végén megállapítható kell legyen, hogy haladtam-e felé. Ha nem megállapítható, hogy haladtam-e, akkor hibás a cél (nem elég vonzó), a mód (túlzó elvárások) vagy a mérföldkő. (Általában a cél a kulcs. Ha a cél igazán helyes: automatikusak a tettek.)

 

4. Eheti lépések?

Mik a soron következő időszerű lépések, amik által a mérföldkőhöz (tehát a célhoz) a héten (MA!) közelebb jutsz? Az életünk nagy céljai hatalmas és kidönthetetlen tölgyfáknak (legyőzhetetlen sárkányoknak) tűnnek, amíg egyben nézi az ember őket. Aminek a megoldása kisebb és még kisebb darabokra bontani őket. Akkor elég kicsi, ha úgy érzed, hogy na ezt meg tudod tenni. Akkor elég kicsi, ha KEDVED van megtenni. Mert HISZEL benne, hogy képes vagy rá, és az eredmény jó lesz. Akkor elég kicsi, ha nem tudod nem csinálni. Ezt jelentik az eheti lépések. Ismétlődő tapasztalatom, hogy belátható lépésekben haladva BÁRMIT el lehet érni.

 

5. Mitől félek?

Valamitől mindig félek. Jó belenézni, leírni, kitenni, felvállalni. Mitől félsz a Cél, a Mérföldkő vagy a Lépések dolgában?

 

6. Kik és hogyan segíthetnének?

Nagyon fontos, hogy nem vagyunk egyedül, soha senki nincs egyedül, ha valaki egyedül érzi magát: azt maga választotta – és bármikor tud rajta változtatni. Érdemes végiggondolni, hogy kik és hogyan segíthetnének. Akkor gondoltad elég alaposan végig, ha meg is keresed őket.

 

7. Mit kell áldozzak?

Én mindig ragaszkodást találok a legnagyobb akadályként, amikor döcögve haladok. Bármely nap minden egyes pillanatában van olyan, amit érzem, hogy időszerű/jó lenne már elengedjek. Dolgok és szokások és emberek, persze – de főleg: önkép. Kinek látom magam? Hogyan akadályozza ahogy látom magam azt, akivé lennem kellene? Írd le! A legfontosabb témák egyike.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!