Szeretett Mind!
Leültem ma reggel nektek hírlevelet írni, és nem volt mit mondjak. Hanem nézelődtem csak. Egy röpke pillanatig zavart éreztem, mert hát “vasárnap reggel hírlevelet írni kötelességem” – aztán elengedtem ezt, és csak figyeltem tovább… a nap játékát a levelek között, szürke gémet a holtágban, a frissen vágott fű illatát, árnyékokat a Földön.
Nem írtam ma reggel nektek, mert csend volt bennem. És még mindig csend van. JÓ ez a csend nagyon – és azért írok most is csak, hogy ezt megosszam.
A csend csoda, mert a csend rend és a csend káosz, a csend minden és bármi és semmi – a csend a teremtés maga, a csend kiszámíthatatlan, és mégis kapcsolat, megérkezés és zárás és kezdet és középső felvonás egyben.
Soká féltem a csendtől.
De aztán azt figyeltem meg, hogy a csend eredménye mindig – kivétel nélkül mindig – tett. HA meg tudom engedni a csendet. HA elég hosszan tudom engedni. Ami azért fantasztikus számomra, mert a gondolatokat, és gondolkodást, tehát a stresszelést és erőlködést tudom a csend által kiküszöbölni.
Amikor csend van, jelenlét van. Tehát bőség és derű és nyugalom és hála, van, automatikusan. Két hónappal ezelőtt kevés híján meghaltam. De mégsem. Hanem itt vagyok, még mindig, és csoda, hogy itt lehetek, és annyi dolgom van, és mégsem azokat csinálom most, hanem a csend-ben vagyok. Veled.
Az “annyi dolgom van” problémakör – tehát az életemet éveken át folyamatosan meghatározó brutális stressz – feloldása a csend számomra. Olykor megéltem már ezt, de most mintha robosztusabb volna. Sőt a napokban nem várt döntések is születtek a csendben. Magamról, az életemről, hogy mi valóban fontos, és hogyan valóban helyes. A halál közelsége nem hagyott el két hónap alatt, és én nagyon hálás vagyok ezért. Neked.
Elengedtem tegnap valamit, amit egy hete még nem tudtam volna eléképzelni, hogy én elengedhetek. És mégis. A csendnek köszönöm ezt – a derűt, a nyugalmat, az életet, a hitet, a bíztatást, a segítséget, az egyre tisztábban látást, a fel- és kioldódást. Benned.
Sokat gondolkodtam az elmúlt tíz évben, hogy ki is vagyok és mi is a dolgom, és bár időszakosan mindig voltak majdnem kielégítő válaszaim, nyugvópontra ez is a csendben jutott. Nem kell tudjam, nem kell értsem, nem kell kimondjam. Elég, ha teszem.
Jó munkát,
produktív csendet!
Barátsággal,
István
p.s.
Az Énakadémia Pódium következő vendége Gánti Bence lesz. Szeretettel várunk június 6-án este 6 órára, ha korszakos rendszereink – wilberi vs EgoYoga – kibontása érdekel, és/vagy értékes emberekkel szeretnél kapcsolódni.
Öröm, ha megosztod!
