Karácsony van? Egy fenét… hideg van és köd, a legsötétebb napok, “hó és halál”.
Hogy érzed magad? Jó, ha sikerül az ajándékvásárlásba és a “Jingle Bells” dallamaiba kapaszkodni, öröm, ha túlélsz – de meghalni jobb!
Mihez ragaszkodsz?
Idén mihez? És miért nem engeded el? Az emberek nagy része megfigyelésem szerint tévesen értelmezett szeretetből nem engedi a változást meg. Mások miatt. Azért, ahogy másokat érintene, ha belevágna, elköszönne, maradna, lépne.
Lenyűgző arrogancia azt képzelni, hogy az igazság káros lehet.
Hamis, kettős, a világgal és magukkal őszintétlen életet tömegek élnek, és a szenvedés nyilvánvalóan karácsony körül a legerősebb. Mert a szeretet ünnepe. Tehát az igazság ünnepe. És én értem, hogy meg tudod magadnak magyarázni, hogy így a jó, ahogy van – de közben tudom, hogy TUDOD, hogy hazudsz.
Csináltam én is. Ezért tudom.
“Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a hazug embernek boldogságra jutni.”
Nem így hangzott el, de így is megáll – most így időszerű. Ragaszkodás a gond. A hazug ember a valóság egy olyan verziójához ragaszkodik, ami már elmúlt – más szavakkal: korábbi korszakba zárja magát, mert… fél a újtól.
LÉPJ TOVÁBB!
A “feladat” ennyi, vállald az igazságot és a lépés automatikusan történik. Az egó nemesítése a feladat, amit “egójógának” is mondanak. Páréves megközelítés ez, aminek alapja, hogy a rendszer kidolgozója az élet válságaiban a mesék és mítoszok beavatópróbáira ismert a saját élményei, majd a hozzá forduló ezrek töreténetei alapján, amit egy rendszerbe foglalt, a rajz magyar változata alább:
Szerintem az önfejlesztés legjobb megközelítése ez, mert a legegyszerűbb, mert gyakorlatias. Őszinteség kell “csak” hozzá. Őszinteség és bátorság, amiből saját új élmény, tehát új megértés, tehát továbblépés lesz – míg ha ezt nem mered, akkor szenvedsz. A “tettek által csiszolódás” útja.
Hideg van és köd és hó és halál.
Van?
Legyen!!
Kívánom Neked, hogy a vekengésen végre túljutva a hülye meggyőződésed halála is eljöjjön idén! Kívánom magamnak is. A továbblépés kulcsa egyszerűen csak a hülyeség – régen igaz, de már nem az helyzetek, szokások, kapcsolatok – felszámolása.
Gyújts egy gyertyát – nézz bele!
… és LÁSD MEG, hogy MAGAD MIATT SZEVEDSZ, sőt ezen felül a szeretteidnek sem jót, hanem hiányos kapcsolatot, rossz mintát, SOK SZENVEDÉST OKOZOL a kétszínű színészkedéssel!
Az igazság jobb.
Csakis az igazság jutalma a béke.
MONDD KI, hogy béke legyen!
Már nem szereted. Talán sosem szeretted. Őt vagy a munkád. Igenis felállsz, MA, mert fel kell állj – vagy pontosan ellenlezőleg, a csábítást szünteted meg, és színt vallasz és újrakezded! Renben van. Hősiesen helytálltál eddig, magad, a gyerekek miatt, de most már nagyon fáradt vagy… Rendben van minden. Lépj most tovább! Szabad. Béke csakis úgy lehet, hogy a régi, ami már nem igaz meghal – de ne légy szomorú, mert minden halál születés is egyben.
A jelen a jövő bölcsője, a múlt pedig nyugodjék békében!
Karácsony igazi titka ez.
MERJ bízni, vagy magadra vess!
Szeretettel,
Joós István
egy néhai hazudozó
*
Heródesnek Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálat szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot.
A tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt hozzá:
„Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged, Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.”
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú.”
Az angyal így válaszolt: „Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.” A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament.
E napok után felesége, Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Lk 1,5-25
Öröm, ha megosztod!
