Van az, amikor már nem bírod tovább. Ismered? De muszáj, és akkor mégis … teljesen érthetetlen, csak történik, mert kell, mert nincs választás. Döbbenetes. Másfél kilométert vonszoltam magam így, pontosabban engem az Akarat, a mai 37 legvégén. Külön szép benne, hogy eltévedtem, a körülmények, pontosan erről írtam délután, és így lett 34 helyett 37. Pedig 34 ment volna, a végére haltam meg. Szép ez nagyon, hogy a kitérő nélkül tapasztalás sincs. Igenis el kell tévedni. Az életben, az Úton. Időnként. [Balaguer, 120 km – és vacsoráztam, meleget, végre … Spanyolország belsőbb része abszolút nem drága, most pedig irány az ágy. :)]