Notehát. Élménybeszámoló. Mert muszáj írjak erről, hogy miért Szeretem a Harcosok Klubját nagyon. Először is a helyzet, már önmagában erős: Férfiak, együtt, fa asztal körül, komoly arcok, pontos érkezés után. Kis zavar az elején, hogy mi is ez, hogyan is, mennyit is merek, de aztán a Teljes bevonódás. Legkésőbb, amikor elém csap egy követ a másik. Ami a nyitó kör része, Név és Harc, sorban, és közben konkrét asztalcsapkodás, mert kirobbanó erők, mert kérdések, mert, öcsém, basszus, jól értem, amit mondasz, de ez így nekem még nem egészen kerek, hmm, sózz oda keményebben, tudsz Te jobbat is! Nagyon intenzív. : )
Második rész a PÁRbeszéd.
Válaszok, amire van. Sőt, gyakran arra is, amire nincs, mert a rákérdezés által születik. Zseniális. Épp ez a jó benne, hogy nem elvárás, hogy legyen válaszom, sőt, a legnagyobb érték az olyan kérdést kapni, amit még soha fel se tettem.
A Harcosok Klubja a FOLYAMAT ünnepe,
minden egyes Lépésnek örülünk, egyikünk sem kész, senki felé nem is elvárás, nyilván, hiszen pontosan ezért, gyakorolni, csiszolódni gyűlünk hétről hétre össze, mindegy tehát, hogy útkereső-e a férfi vagy már tudja a Dolgát, esetleg bele is vágott.
Végül a KIállás.
Az egész csapat elé, az átfogó képpel, múlt, jelen, jövő. Nagy csoda ez. Hogy mennyi szeretettel lehet kötekedni, hogy a másikÉRT haragudni mennyire más, a Többet, a Nagyobbat benne Látni, csudába is, mért nem hiszi már el. Külön érték, hogy perspektívába kerül, aki kiáll. Honnan jössz, Hol vagy, Hova tartasz. Ritkán világos. Honnan és Hol talán, de a Hova ritkán. Ami egyben a lényeg is, hogy a Közös figyelem által tisztul a köd. Mindig tisztul, mindenkinek tisztul, aki meri a csoport segítségét kiállással kérni. Együtt egymásért. Sok háborús beszámoló közös eleme ez, hogy a csata hevében végül csak ez marad, a másik, akivel vállvetve, együtt, túlélünk, sőt, győzünk. JÓ ezt tapasztalni. Hogy félelmeknek mennyire nincsen esélye így. Az Együtt ellen semmi. Férfiak, várunk, Harcosok, holnap is.
Öröm, ha megosztod!
