… mondja Pilátus … Jézusra mutat, de magáról beszél, amint mi mindannyian is … döntött, elbocsátaná … „Értsétek meg végre, hogy semmi vétket nem találok benne.” … a tömeg azonban vért akar … megostoroztatta, kigúnyolták és arcul ütötték … de nem volt elég, keresztet követelnek … sőt, megfenyegetik … „Ha elbocsátod nem vagy a császár barátja.” … egzisztenciális félelme erősödésével az igazságérzet halványul … és enged … megfeszítteti Jézust … a Félelme okán feszítette meg … íme az ember … Pilátus … Az ember … aki szintén én vagyok … „egzisztenciális félelme erősödésével az igazságérzet halványul” … igen, épp így, én is … a felszínen közben éveket kínlódtam a „Mi az igazság?” témájával … mert bár félelmem elnyomta, de fontosnak éreztem merengeni rajta, lelkiismeretem, önigazolás iránti igényem, tehát önközpontúságom témaként felszínen tartotta … hogy van-e, és ha van is, megismerhetem-e, ÉN … hogy a megismerésem szubjektivitásából fakadóan csak az észelésem és a logikám van, ami a világot valahogy értelmezi, tehát az totálisan szubjektív – vagy van ugyan objektív Igazság, de mint megismerő, lévén én magam szubjektív oda el nem juthatok – vagypedig Van Igazság, amit meg is ismerhetek … sokat merengtem ezen, sokakkal beszélgetve … és pótcselekvés volt, ma már látom … : ) … mert az Igazság az, hogy az Igazságon gondolkodni helyben toporgás, az Igazságnak csak megadni tudom magam.
Aki az Igazságon gondolokodik, az fél megadni magát neki.
… és ez egyben máris a tökéletes példa, a két előző mondat, a Semmiből érkeztek ide, NEM akartam ilyet leírni, abszolút nem volt ezirányú szándék bennem, soha meg sem fogalmaztam eddig … viszont TUDOM, hogy így van … érzem, az egész lényem, minden érzetem, az állapotom változott egy csapásra meg az Igazság jelenlétében … pezsgő, de nyugodt, csendes, de erős … Vagyok … élmény, érzet … ilyen az Igazság tapasztalása nekem … semmi máshoz nem hasonlítható …
Igazság tehát Van.
A Rend tökéletes. Azonban nem ismerhetem meg. Racionális úton nem. Logikailag mindent és mindennek az ellenkezőjét alá tudom támasztani … az Igazság az érzéseimben él … nem az érzelmek, hanem érzés, érzet … megérzés, ősi tudás … ami egyszerűen csak van, TUDOM, hogy Úgy Van … hogy valami Igaz vagy sem … mert érzem … ami másrészt nehéz, mert nem ebben nőttünk fel … és az eszemre, a rációra hallgatva nem jutok, nem juthatok túl a pilátusi, az emberi mondaton: „Mi az Igazság?” … tehát a dilemmázáson, tehát a kétségen, amit egyes egyedül az okoz, hogy tudni, hogy érteni Akarom … „Íme az ember.” … ugyanis EZ a Lényeg, MINDEN ezen múlik … hogy ragaszkodom-e az érteni akaráshoz, vagy túl merek azon lépni … az Igazság ugyanis Érzet, folyamatosan jelen van bennem, mindenkiben, mindig … olyannyira, hogy össze is vontuk, Egy szó: igazságÉRZET … és minden ezen múlik, hogy merek-e hallgatni rá … Pilátus vagy Jézus … sőt … Júdás, Pilátus, vagy Jézus … ahol Júdás az önközpontú, Pilátus a jószándékú, de magát megadni képtelen, Jézus pedig a magát másokért, a Nagyobbért, Istenért, a Rendért, az Igazságért adó … a Példa, az Ajtó, a Zsilip, az Irány, ami személyes döntések mentén rávezet a személyes kereszt, tehát a személyes Hely, Funkció, Küldetés, a személyes megadás Útjára, érzetek által, ha azokat követni merem, az Igazságra, és így, igen, bukdácsolva, de újra felállva, folyamatosan megújulva a teljes Életre.
Öröm, ha megosztod!
