… de nem úgy, ahogy sokan gondolják, hogy én itt várok, és ő meg majd rámnyit, egyáltalán nem, hanem az Ajtó bennem … Aki Van, bennem … Van … és nem nyílik magától ki, épp ezért – ami Van, az nem cselekszik – viszont pontos használati útmutatót hagyott, és el is mondja a lábmosás után: „amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek” Jn13 … Ez A Kulcs, az Ajtóhoz, de elfordítani, a kilincset lenyomni nekem kell, mégpedig úgy, hogy csinálom, teszem, követem … Jézus Az Ajtó, minden emberben … ami mögött a Kapcsolat, a Kiteljesedés, a Boldogság, a férfi-nő Egység, szívem minden Vágya vár … másrészt … azonban … ehhez … FONTOS észrevenni … hogy

Jézus férfiakhoz beszélt … ! …

a tanítványai mind férfiak, ami nincs kiemelve, mert az akkori társadalomban természetes, és ő hozzájuk, nekik szól – Jézus tehát Férfi ajtó, amiről hónapok óta írok … a nők dolga NEM tizenkét tanítvány, munkatárs, barát lábát mosni … nem … az a Férfi út, a férfi Példa … a női pedig Márta és Mária … az egyik szolgál, a másik figyel … ami a Nő dolga … közösségben szolgálni előbb, a Harcosokat, a Halászokat, a Szántóvetőket, tehetsége szerint, mindenkit – de aztán érinteni már csak egyet, vagyont érő olajjal EGY Férfi lábát kenni, Rá figyelni, totálisan, amint megérkezik, amint a köz-szolgálat által kiérdemelte … olyannyira, hogy Jézus rá is szólt Júdásra, aki ezt nem értette … odaadás tehát, mindkét esetben, Férfi és Nő … Ügynek és Szolgálatnak … ami Férfi esetében Közösség és Harcostársak és Munka és lábMosás – Nő esetében egy Ügy-es Férfi, aki A Munka, Neki mindenét odaAdni … EZ a jézusi Ajtó.

… ami lelki értelemben zsilip, ha jobban megnézzük …

Mert minden tanító forrás … a Semmibe néz és mondja … ugyanazt, mind, de a kortársak értelmezik és követik és lefordítják a maguk szintjére, amiből először pocsolya alakul, nehány ember, vita, megadás, ellenállás, sár … majd letisztul, ülepszik … aztán az immár tiszta víz csordogálni kezd és patak hamarosan, mely folyóba ömlik, ami egy másik, korábbi tanító hagyománya … ha ömlik … ha van hová és ha eljut addig … pocsolyaként brutálisan kemény ugyanis, az eleje … integrálsz, integrálódsz vagy felszívódsz, nincs más lehetőség … aztán mikor mások is csatlakoznak, egyre nagyobb a hatás, a vízgyűjtő terület, nő a sebesség, sodor … majd kitágul a tér, lassulás, terebélyesédes … az élő tanítás folyó, a vallás Tó … minden vallás tó, statikus, rítusok, gyűlnek bele, sokan, nagy tehetetlenség … soha egyetlen tanító sem alapított vallást … ami persze nem jelenti, hogy a vallás rossz lenne, nem rossz … hanem Van … és ami Van, annak Van helye a Nap alatt, tehát érték, a vallások is, milliárdoknak … de akkor sem a végállomás … láthatóan csurognak kifelé is emberek, VAN tovább … na és ITT Zsilip Jézus … ajtó a tavon, tovább mutató kéz … aki Jézus igaz mivoltát megérti, aki magában felfedezi, hogy Én Vagyok, annak Út, Igazság és Élet … nyílik a Zsilip … bármilyen néven nevezi is … és az ember csorog, csak az csorog, az csak csorog szelíden tovább … hitből Hűségbe, imából Bizalomba, különállásból Önátadásba … a vallás tavából az Óceánba.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!