Karácsony napján lágyságot vártam – és vágytam – ma reggel, és erre kemény, szinte ószövetségi szavak a napi üzenet. Hmm. Hoppá. Karácsony napja holnap lesz csak, és a szeretet lágyságának pontosan az egészen elképesztő keménység az alapja, amiről a mai olvasmány szól – jól van tehát így. Régi kihívás számomra az Ószövetség haragvó Istene és a jézusi „dobj vissza kenyérrel” közötti nagy-nagy ellentmondás, ami így most szépen összekapcsolódott bennem, sőt magyarázatot is találtam a sorok között. A szeretet előtt muszáj rendnek járnia. Mert igazi szeretet csakis a rend alapján megy. Következetes és bátor, őszinte nem-ek sorozata az alapja annak, hogy igaz igent-t tudjon az ember mondani, hogy elég jól legyen hozzá, hogy igaz igent tudjon mondani. Hoppá. Csudába. A szeretet bizonyos értelmben „hülyeség” tehát, mármint sokan erőltetik, akik számára egészen egyszerűen nem időszerű, mert nem képesek még rá, mert nincs rá elég erejük, mert nincsenek elég jól hozzá, mert előbb nemeket kellene mondjanak, homok alá, sziklákig, tehát az igazságig így lejutva, hogy arra a szeretet mindenkit és bárkit fogadó házát aztán valóban építeni tudják. MAJD.
A lágyság alapja a keménység, a szeretet feltétele a rend.
Jézus előtt János, a haragvó próféta üzenetét KELL mind megértsük és kövessük, aki érdekes módon vízzel keresztelt viszont másrészt csak. Míg Jézus, a „lágy” pedig tűzzel. Szép ez nagyon. Hogy a kemény Rend türelmes, mint a víz, és a lágy szeretet ezen belül található, viszont a választás a kettő között, tehát a Rend és az Öntörvényűség között kötelezően muszáj, és totális következményekkel jár, mert tűzzel és végleg pusztul, akinek nem sikerül élete során az igazodást elérnie. Hmm. Így nézve következmény „csak” a szeretet, ami tehát NEM lehet Cél, hanem a Cél a Rendhez való igazodás kell legyen, és a szeretet állapota, az arra való képesség a Rend választásának és követésének a következménye. Remélem érthető… Többen mondtátok mostanában, hogy egyre nehezebbeket írok, de ezek a témák foglalkoztatnak, és így tudom ma még csak mondani, a felfedezés pillanatai az én számomra is ezek még most, ettől nyakatekert, idővel bizonyosan egyszerűsödik. Öröm, ha ennek ellenére végigolvastál – csodálatosan Boldogságos Karácsonyt kívánunk, Angikával együtt, a már felállított fa és a havas Halászbástya alól!
*
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.
Lk 1,67-79
Öröm, ha megosztod!
