Sokan kértek tőlem társkeresőt. Sokan, sokszor. Mert, hogy itt ez a csomó ember, és a projektek, és a világkép, amit képviselek, és akkor legyen már ez is. Sokaknak, sokszor mondtam el, hogy miért NEM indítok. Mert nem hiszek benne. A keresésben. Mert nagyon sokat kerestem és az a tapasztalatom, hogy keresve nem lehet találni. Continue Reading
Hogy kiknek tartozom, végül, A kérdés, úgy érzem, ez. Ami persze csak egy másik megfogalmazása annak, hogy mi Lelkesít. Legjobban az, ahova Tartozom. Hmm. Újabb jelentés. Ahova tartozom, aminek része vagyok. AZ lelkesít legjobban, ott Adni. Szép ez nagyon. Continue Reading
Kedves Te, aki olvasol itt, engem, vagy magadat talán mégis inkább, sokan évek, mások hónapok óta, lenyűgöző a rengeteg kedvesség, és, igen, hit és megerősítés, tehát Erő, amit Tőletek kapok, amire így valóságosan, a mindennapokban támaszkodni tudok, Hála érte! Másrészt sokak felől érkezett az igény, hogy jó ez, olvasni, de találkozhatnánk-e, és nem is feltétlen velem, hanem más hasonszőrűekkel, hogy együtt valamit, valahogy, hogyan csinálhatnánk. És én értem ezt, mert magamban is érzem. Az igényt, Valódi Közösség iránti igényt. Sőt. Continue Reading
A terápia csak egy fogalom, jó ezt észrevenni, hogy a Valóság pedig a kapcsolódás. Ami folyamatos. Continue Reading
Forradalmat nem lehet csinálni. Hanem Van. Akkor történik, amikor Van, és csak rácsodálkozni lehet, hogy jéé, ez most Történik. Continue Reading
Sokat írtam nőknek, évek óta, tulajdonképpen szinte csak nőknek, és asszonyoknak, és lányoknak, és amazonoknak, és boszorkányoknak írok, de ennek MOST vége. Eljött ugyanis a Férfiak Ideje. Akiknek viszont NEM írok. Mármint írtam. Pár bejegyzést itt a blogon, korábban, valamint most néhány sort, ide: