Sokat írtam nőknek, évek óta, tulajdonképpen szinte csak nőknek, és asszonyoknak, és lányoknak, és amazonoknak, és boszorkányoknak írok, de ennek MOST vége. Eljött ugyanis a Férfiak Ideje. Akiknek viszont NEM írok. Mármint írtam. Pár bejegyzést itt a blogon, korábban, valamint most néhány sort, ide:
Nagyon fontos ez. Nagyon, nagyon. Hogy a közép, a langyos „jó lesz” és a „talán” és a „csináld, ahogy gondolod” az kevés, sőt, semmi. Continue Reading
A Teret a Férfi tartja, az Időt a Nő. A szex reintegráció. Kiegészülés és visszatérés, a Forrás, Teljesség, Egység elérésnek lehetősége. Continue Reading
Napéjegyenlőség ma, most, 17:55, mindjárt. Continue Reading
Hogy megkérdőjelezek másokat. Hogy nekem nem elég jók. Hogy kétségem van, és éreztetem. A legnagyobb hibám. Ez. Mert MILYEN JOGON? Csudába is. Talán az egyetlen. Mert magamat. Persze, hogy azért. Még mindig. És nyilván nem hiba, csak helyzet, kihívás, feladat. Sőt. Aggodalomra semmi ok. Szépen haladok vele. : )