[Figyelem, ez az írás nagyon személyes, NEM ajánlom. Még reggel született, és mostanáig figyeletem, hogy akkor valóban kiteszem-e, de hát muszáj, mert így Igaz, látszódjanak a kihívásaim is.] Belehalok. Ez az élményem, néhány napja, hogy szükségszerűen belehalok. A Feladatomba, a Rendbe, hmm, hogy meg KELL követeljem, hogy a Dolgom, ez. Kép-viselni, tehát szembesíteni, tehát, végül, igen, […]
Author / Joós István
A Hang a Férfi dolga.
Hang. Érdekes ez, ahogy a Hang változik, kiforr, születik, hogy Egy Hang születik, folyamatosan születik, mindenkiben, hmm, minden Férfiban, születik. Nagyon, nagyon kemény ez. Hogy a Hang a Férfi Dolga. Continue Reading
Megbocsátani lehetetlen.
27 év. Ennyit töltött börtönben. És megbocsátott. Úgy jött ki, hogy megbocsátott. Nincsen más út, egészen egyszerűen nincs. Nekünk sincs. Ma sincs. Meg KELL bocsátani. Végül. Bárkinek, bármit. Mindenkinek, mindent. Continue Reading
Lány, Vezető, Nő
Nőnap alkalmából a kreativitásról. Mert igen. Kreatív a nő is. Mindannak ellenére, amit közös ügyről, táncról, nemi szerepekről írtam. Persze, hogy az. Tele ötletekkel, és egyik jobb, mint a másik, sőt, megvalósítani is képes azokat, gyakran épp kevésbé fél belevágni, mint a férfi, hiszen zizgett, egész életében, csak egy újabb irány, nem veszi túl komolyan, tehát nem is gondolkodik hónapokat, hanem teszi, és neki, lám, megy is, neki bezzeg megy, neki épp ezért megy. Csakhogy. Continue Reading
Segíteni jó, sőt, csak az Léphet tovább, aki Átad.
Nagy nap ez a mai. És nem, nem csak azért, mert a tavasz megjött, sem mert síelni indulok perceken belül, hanem mert végre Nyugalmam van azzal, hogy mi is, hogyan is működik, mit is akar adni a Serpa Szolgálat. Régi témám már ez. Hogy a saját tapasztalat a legmagasabb rendű iskola, Continue Reading