Hogy nem két fél alma vagyunk, hanem magház és külső rész, sokat beszéltem erről, hogy nem mellérendelt, hanem rész egész a viszony Férfi és Nő között, hogy csakis az egység által tudunk boldogságot találni, mert így lesz közös az irányunk, a célunk, az ügyünk, az életünk, míg ezzel szemben Continue Reading
Ajánlatom van Számodra, ha esetleg eleged az olvasásból, hogy elgondolkodtatnak itt időnként dolgok, bejegyzések, gondolatok, sőt, úgy érzed, sokmindent, egyre többet Értesz, de mégsem Halad, ha nem érzed, hogy VALÓBAN haladna az életed, holott pedig sejted már, hogy merre a tovább, de mintha üvegfal választana el, szakadék, ami felett ugrasz, ugyan, próbálsz, de mégsem lendülsz, át nem jutsz, akkor: Continue Reading
Túlakar az, aki kimerül. Volt már erről szó. Hogy a Válasz mi? Hmm. Elméletben, persze, logikus, kevesebbet adni vagy többet kérni, de gyakorlatban nekem ez alig megy. Ugyanis Muszáj. Dolgom. Tennem KELL, konkrét megszállottság ural, amit nem tudok leállítani, nem írni, vagy a projekteket leölni, képtelen vagyok, hiszen épphogy összefogtam végre őket, hanem merülök, nyilván, […]
Hogy a fájdalom után fájdalom marad, ami egyáltalán nem jó, érkezett a hozzámszólás, és igen, értem, mert tapasztaltam ezt. A válaszom, hogy akkor még nem fáj eléggé. Mélyebbre KELL menni. Continue Reading
Az Új a Régiből születik. Mindig és csakis. Jó erre emlékezni, valahányszor akadást, fájdalmat, szenvedést látok vagy tapasztalok, hogy az Új a Régiből születik, és mint minden születés, igen, persze, hogy Fáj, de lenyűgöző, sőt, katartikus mégis, amint Continue Reading
Színház az egész. Valóságosan. A Világ. Színház, ahol EGY szabály van csak, hogy a saját szerepedet kell végül játszd. Komolyan. MINDEN a Tied lehet. Continue Reading
Aki akar, köt. Ezzel. Amire a válasz a Nem vagy az Ár. Egyértelműen. Az egyértelműség a kötést elvágja. Continue Reading