Csodákban tapasztaljuk az Istent, csakis csodákban tudjuk tapasztalni, amihez azonban meglepetés kell velünk először történjék. A nehézség, hogy nem szeretjük a meglepetéseket, illetve legkomolyabban gondoljuk, hogy tudjuk mi nekünk a jó. Kemény ez. Hogy mivel az ember teret meglepetéseknek nem ad, hanem mindent kézben tart, így azok csak az akaratunk ellenére tudnak mégis történni, tehát sokkal nagyobb megrázkódtatás által, mint ha hagyatkoztunk, bíztunk, teret adtunk volna. Íme a modern ember válságainak oka. Önveszélyes önfejű önközpontúság lehetne a klinikai neve, Ö3 rövidítve, ami szükségszerűen eredményezi, hogy válságok kell következzenek, mert másképp az ember a nagyobbal találkozni, tehát a kórságból kigyógyulni nem tud, az Istent nem tapasztalhatja. Szép ez. Hogy tehát mivel pozitív teret nem adunk – amíg pozitív teret nem adunk – hanem görcsösen irányítunk, így az önfejű iránytévesztéseink következményeként előálló negatív tér, amin a csoda megmutatkozik. Egyes egyedül miattam. Amíg a pozitív, az előre mutató, a mindennapos döntéseimbe beleszólást nem engedek. A megérzéseimnek, tehát a csodáknak. A válság „negatív” csoda, ami csak azt súlytja, aki a „pozitív” oldalon teret nem ad – az oka én vagyok, és elengedés, tehát a kontroll feladása, tehát „pozitív” tér adás, tehát bizalom gyógyítja.
–
Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség.” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,47-51
Öröm, ha megosztod!
