Érdekes, hogy a mai szöveg úgy is érthető, mintha Jézus a kételkedőknek mondta volna, hogy tegyetek tanítványommá minden nemzetet. Sőt. Így akár jobban. Mert akinek bizonyossága van, annak nem kell mondani, az szükségszerűen áll a Rend részeként szilárdan. Hmm. Valóban az tanít, aki bizonytalan. Mármint a nagy bizonytalanság billen át azzá a megszállott hitté, ami a másik véglet, amit megosztania, terjesztenie is muszáj az embernek, hogy maga elbírja, ami által tanítóvá lesz. Szép ez. Másrészt keresztelni ez kevés. Valóban beavatni csak az tud, aki maga is járja az Utat, csak abba, amit már elhagyott, csak azt, aki dönt róla. Érdekes, hogy nem kell érteni. Hogy mibe. Csak dönteni, hogy akarom és fogadom. Ebből a szempontból a kinek a nevében is mindegy. Mármint azt a beavató kell tudja. Atya, Fiú, Szentlélek. Igen. Jelen. Lét. Beavatni végül másba nem lehet, bárhogy is nevezzük. Tanúsítom.
–
Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”
Mt 28,16-20
Öröm, ha megosztod!
