Szeretett Mind!
Három napot “késett” idén a húsvét, az én életemben legalábbis… én ugyanis hétfőn haltam meg – hétfőre haltam bele a saját önközpontúságomba, már megint.
Új emberként ülök ma itt.
Nem teljesen, de részben. Mert egy fontos és engem az elmúlt években meghatározó vonatkozás-jellegzetesség “tört rólam le” idén.
Próbálhatnám elmondani, hogy ez micsoda, de helyesebbnek érzem, hogy azt mutassam meg, hogy minek kezdett tér nyílni így, hogy már nem állok neki ellent.
Nagycsütörtök óta videókat kezdtem csinálni / egy új videó sorozatot indítottam, amikre magamban a testvéreknek szóló videókként gondolok, és ha nevet akarnék nekik adni, akkor talán ez lehetne: együgyű videók.
Évek óta gyakorlat már az életemben a “reggeli merengés”, ami Angéla elnevezése arra, hogy kiülök a kertbe, és a Nagyobbal próbálok kapcsolódni / hangolódom össze / adom magam át / borulok azon ki, hogy ma épp mennyire nem megy. Mikor melyik.
És nagycsütörtök óta videóra veszem ezeket a merengéseket. Egy kivételével minden nap kikerültek azóta ezek, Ego Mastery tagoknak elérhetők.
Örömmel jelentem, hogy eredetileg a “ráció halála” előtti státusz kellett hozzájuk (L6), de most visszább állítottam, és így most azok számára is látszanak, akik a tudatosság tetőzésénél vagytok (L5).
Fontos érteni, hogy bár ezek a videók istenkapcsolatról szólnak, de nem alapítottunk vallást, és nem terjesztünk hitet. Hanem a tapasztalataimat mesélem csak – férfi-nő szerepek után most ebben a minden mást meghatározó témában is, ami a világképünk gerincét adó minden-s-ég-kapcsolat.
Az ugyanis a tapasztalatom, hogy a jézusi példa és tanítás “vallás erőltetése nélküli” értelmezéséből hiány van. Remélem, hogy sikerül úgy meséljem a tapasztalataimat, hogy az a mindennapok szintjén bárki számára praktikusan hasznos legyen.
Példaként a pénteki videó, itt.
Jó munkát!
István
Öröm, ha megosztod!
