Visszatérő élményem a félelem. Emberektől. Például ma reggel is épp, mert olyat osztottam meg, ami sokaknál kiverte a biztosítékot. Érdekes ez… A félelem múló hulláma, ami átsöpör rajtam olykor, miközben pontosan tudom, hogy az indulat a sötétség jele csak, és én „a szent ügy bajnoka”, a „fény harcosa” vagyok, amikor vele szembeszállok. De mégis. A félelem visszatér, újra és újra, miközben tudom, hogy a dolgomat teszem pedig, és legalább egy szempontból nagyon hasznos, hogy ez így van: sokkal, de sokkal jobban figyelek a szavakra. Hogy pontosak legyenek. Minél szélesebb közönség elé kerülnek, annál jobban figyelek, annál fontosabb, hogy pontosak legyenek, és lehetőleg másrészt szelídek is. Mert más világértést, tehát, igen akár a sötétséget is meg kell a helyes szavaknak engedniük, pontosság önmagában kevés, szeretetteliek is kell legyenek. Hmm. Nem tőlük félek ilyenkor. Hanem magamtól. Attól, hogy bántom őket. Esetlen óriásnak érzem magam – basszus micsoda kép, de ez jött, vállalom – a félhomály birodalmában. Méretem erőm adja, a hit és magabiztosság és nyugalom az alapja, hogy tudom, hogy Rend valóban van, és helyesen képviselem, nem is én vagyok igazából nagy, hanem tömegek értése apró, és dolgom segíteni nekik, hogy nőhessenek. Ez az élményem. Eszközöm a fény. Egy fény van, sőt fogalmilag változatlan, tehát tulajdonképpen ugyanarról beszélek, évek óta már, Facebookon, itt, újabban videókban – de még mindig tanulom a módot. Adagolni KELL az erőt, nem jó az, ha túl sok, mert vonzó kell legyen, és nem indulatokat szító. Bukom olykor ebben. Mint például ma is. Sok volt picit amit eredetileg kitettem, feszítés helyett ezért vert biztosítékokat is, széles közönségnek valóban alkalmatlan volt az első változat, ezért sietve hozzáírtam még mindazt, amit a haladó olvasó magától tud, de szélesebb közönség számára külön, újra és újra ismétlendő. Szép ez nagyon. Hogy a fényt képviselni muszáj. Nem mert Jézus megtagad. Nem. Hanem mert nem tudsz benne, tehát szeretetben növekedni, ha nem teszed. Ezt jelenti, hogy „Jézus megtagad”. Nem akarattal. Dehogy. Ő soha nem tagadna meg, hanem nem tud benne élni, aki nem a rendben és annak képviseltében él. Csak az igazán tanítvány, aki tanít. Készen állsz, rá, hajrá, ha ezt most olvasod, akkor Adnod is bizonyosan Van mit – sőt magad, a saját továbblépésed miatt is szükséges immár, hogy kiállj, képviselj, taníts!
*
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,26-33
Öröm, ha megosztod!
