Nehéz számomra erővel mondani. Hogy „tedd!„, hogy „hidd el!„, hogy „kövess!” – nehéz befolyásolni akarni / megengedni, hogy a szavaim a maguk teljes erejével befolyásoljanak másokat. Holott muszáj. Lenne. Akarnom igenis kell, kiállni, mondani, sodorni, felelősségem képességem szerint, és vállalni, hogy ez bizonyosan szakadást, mert konfliktusokat, tehát szenvedést okoz másoknak. Óvatoskodom helyette. Hallja, akiknek van füle mottóra, választja, aki eléggé szenved, holott épp szenvedéstől lehetne embereket megkímélni azzal, ha határozottabban mondanám. Ablakból asztal közepére vontam a fényt vissza, aki érzékeny és felfigyel, az megtalálja, sőt hozzá is fér, mert beljebb jöhet, ami az emberi együttélés általános rendjébe illeszkedően helyes is így, kivéve, hogy nekem ennél több, mert az Egy Igaz Ügy szolgálatában immár újra Mondani dolgom. Nehéz ez nekem. Az általánosan helyes modellből a személyes funkcióm szerinti működésbe tovább, lépni, nehéz, mert fiatalkoromban visszaéltem a mások befolyásolására való képességemből fakadó hatalmammal, amikor a saját sikerem kergetve olyasmibe is bevontam embereket, ami önzőbb volt, mint helyes. Hmm. Hosszú utat jártam azóta meg, sőt hosszú és mély utat, ami által immár nyugalmam van abban, hogy a helyesebb, mint csak önző úton járok, de elzárt képességem felszabadítása azóta sem történt meg… illetve pillanatokra mégis, öntudatlanul, mert a beszéd elképesztő erejű, ember fölötti dimenziókba ragad olykor, a szavak sodrása magamon kívülre röpít, ahol valami őseredeti, lenyűgözően erős forrással kapcsolódva pillanatokra működöm a rendeltetésem szerint teljes erővel, minden tudatos ellenállásom ellenére is. Több kell ebből. Mármint kevesebb ellenállás magamból, muszáj, korszakváltásban vagyok, továbblépni kifelé és befelé is időszerű, jobban bízni, egyszerre másokban, miközben magamban, pontosabban a Nagyobban is, akihez ilyenkor kapcsolódom. Hogy mosolyogsz? Nyugodtan. Az élményem mégis ez, tehát így mondom, hogy a Nagyobbal tudok az önvédelmemet kikapcsolva kapcsolódni, ami egyszerre jelenti, hogy szabadabban Akarok ÉS másrészt, hogy jobban is Bízom, ami, a kettő együtt a következő, a most, holnap este 7 órakor induló korszak kulcsa. Akarni és Bízni. Dejó. Szép ez. Az Akarat a Bizalom másik oldala. Sőt. A Helyes Akarat Bizalom.
–
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Öröm, ha megosztod!
