Egy test. Gyakori érzésem ez, szó szerint, hogy a nő, a Társ konkrétan a részem, belül, van, nélkülözhetetlen, bár a működését nem pontosan értem, mármint mégis, ha akarom, de az tudomány, a nő lelkére figyelni önmagam boncolása, lehetséges, képes vagyok rá, akár operálni is, de a mindennapok Feladata nem ez, hanem csak kivételes alkalmakkor dolgom. No és ezért írtam pár éve, hogy a Férfi nem hagy el sosem, mert nem tud, lehetetlen, vagy minimum elképesztően kockázatos, mint egy szívátültetés, eszembe sincs magamtól választani. Hogy sok a válás? Igen. Mert kevés a Férfi. Mert kevés a Nő. Gyermekek remélnek és fogadkoznak, amerre csak nézek, királyfik és királylányok, önnön félelmük a legfőbb motiváció, persze, hogy megbuknak a házasságok. Fel kell nőni előbb. Házasság, eskü, Döntés. Csakis a világban a funkcióját ismerő ember, férfi és nő képes rá, mert az Igazi Döntés sosem szenvedélyről szól. Nem. Nem az ÉN kis örömömről. Is. De NEM elsősorban. Aki a maga kis egójának kedvére választ, mert fél vagy mert birtokolni Akar, mert bármit magának Vágyik, annak a házassága nem fog működni. Sok munka, sok szenvedés által menthető majd esetleg meg. Mert nem ez a Helyes kérdés. Hogy ki csinos, hogy ki biztonságos, hogy ki keres jól. Ugyan. Az egyetlen Igazi kérdés, hogy kivel van Dolgom. Hogy kivel Közös. A házasságban is. Mint minden másban. Is. Hiszen a házasság is a világ része. Amint minden más. Is. Tehát a nagyobba, vagyis a Dolgunkba annak is igazodnia KELL, közös Ügy, követés, funkció szerinti Hely, évek óta írok erről. Hogy igen. Munka, tehát szolgálat végül. A házasság IS. Férfi a Világban, Nő a Férfiban. Egy test. Ezt jelenti. Ezért nem válnak többet el. Aminek van, igen, alternatívája. A kevesek önként lemondanak a házasságról, de nem azért, hogy egyedül ücsörögjenek. Úgy nem lehet. Az ember mindenképp Közösséget KELL válasszon, funkciója szerint, a házasság, tehát a nagyobb ügyben álló család alternatívája a nagyobb ügyben álló azonosnemű szövetség. A munkában elképesztően hatékony, együtt focizó és csajozó üzlettársak szűk köre például pontosan ez. Világos cél, metsző fókusz, tiszta szerepek, kölcsönös gondoskodás. A katonaság is ez. A szerzetesrend is. Ez. És igen, a családot mindhárom veszélyezteti. Sőt. Kizárja. Mert legbelül EGY hely van. Minden férfi lelkében. Kit hívsz először telefonon? Az. Persze, hogy vonzó szexuálisan is. Csudába. És a nő bár elvileg többek lelkében lehet legbelül egyidejűleg, de aztán mindenképp választani kell. Hova adod az erődet? Munka, férj, jógacsoport, barátnő, édesanya, este 7, kié az időd, figyelmed, füled Most? Nyert. Amiben a kemény, hogy az összes többi érezni fogja, hogy vesztett. És hiheted, hogy majd másnap kiegyensúlyozod, de nem fogod tudni. Hosszan semmiképp. Az emberek ÉRZIK, hogy hanyadikak a Te sorodban. Ennyi. Szövetséget KELL, végül minden ember szövetséget választ, korszakosan, és ez a választás minden egyebet kizár. Ahol tehát a munka a legfontosabb, a barátnő vagy a jóga, ott a házasság sérülni fog. Szükségszerűen. Mert nem Igazi még. Figyelj erre! És igen, nem kötelező házasságban élni, választhatod azonosneműek harci közösségét is, de akkor ne próbáld a családot is erőltetni közben. Még. Addig ne. Az emberek nagy részének a szerzet nem igazán való, legfeljebb próbaként, Korszak, ami után a Család felsőbbrendűségét, mert a személyes Cél, tehát a szolgálat terén való hatékonyságát végre valóban tapasztalva ahhoz vissza, valóban megérkeznek. Nos? Igen. Megadás végül. Magam, a kis önimádó vágyaimat, muszáj. Meg és Fel. Szó szerint. Te hova?
–
Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.” Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12