Abszolút élményem ez, évek óta már, hogy sokkal tartozom. Nem pénz. Lelkek. Tudom, hogy keményen hangzik, de a legigazabb érzésem akkor is ez, hogy lelkekkel tartozom. Tálentumokkal. Felszabadított, helyesen használt emberi tálentumokkal. Tartozom. Mert ez a Tehetségem. Türelem és kegyelem vesz körül, senki nem sürget, a saját lelkiismeretemen kívül senki más, de ettől még tudom, így van, Tartozom. Lelkekkel tartozom, és minden éberen töltött pillanatomban legbelül ez az egy dolog foglalkoztat, hogy magamat, az eszközt, aki vagyok ma, most, ebben a pillanatban hogyan használhatom leghatékonyabban a tartozás törlesztésére. Ami, másrészt, Tudom, hogy lehetetlen. Törleszteni. Nem lehet. A létem a mérleg másik serpenyője, az élet, a dobogó szív, az értelmi képesség, amit kaptam, hogy itt lehetek és részt vehetek, abszolút kegyelmi ajándék, a Szeretet, amit soha, de soha nem törleszthetek. Maradéktalanul nem. Mert mindörökké marad nagyobb, mint az enyém. Tehát tartozom, és tartozni is fogok, ami NAGYSZERŰ érzés mert így elbizonytalaníthatatlanul tudom, pontosan ettől tudom egészen szilárdan a helyem. Tehát a Dolgom. Hogy kit és mivel kötelességem szolgálni. Mert tartozom. Hozzá, felé, Bele. Tartozom. Tehát, igen, hódolok, hálás vagyok, dicsőítek és imádok is.

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.

Mt 18,21 – 19,1

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!