Elképesztő születésnapom volt, és nemcsak a könyv miatt. Éjfél előtt pár perccel kisfilm érkezett, interjúk rólam és amit képviselek, ajándék, november 15. első negyedórájában tehát ezt néztem meg, és nagyon megérintett, aztán alvás, reggeltől pedig áradtak az üzenetek. Eleinte még kb. lépést tartottam, de hamar eldugult a Facebook, mint csatorna, elengedtem tehát, különösen, hogy a legrégebbi barát szintén 40. születésnapjára voltam 11-re hivatalos. Csodás idő volt, olyannyira, hogy Diósdról hazafelé spontán megálltam Budaörsön, Golgotára fel, és ott ültem a három kereszt, a középső tövébe egy órára ki. Napsütés, én és a Semmi, ami Minden, de mégsem Bármi. Idő. Magam. Én. Majd haza. Következett, amit végső simításoknak véltem az ÉNAKADÉMIA oldalon, de persze, hogy nem készültem el, sőt, a rendszer konkrétan kitiltott, sosem volt még ilyen, most először, a szerver nem engedte, hogy tovább dolgozzak rajta, tehát nem is készültem az oldallal el… Viszont odaértem a rendezvényre. Rend van. Máskülönben aligha. Érkezés után pár perccel hasított aztán belém, hogy de hisz a prezentáció sincs még kész, félrevonultam tehát a technikai beállás után, hogy véglegesítsem, és pár perccel a kezdés előtt értem csak vissza. Amiben a lenyűgöző, hogy egy pillanatig sem éreztem, hogy ez aggályos lenne. Egyáltalán. Egy olajozott, maximális harmóniában működő tökéletes gépezet részének éreztem magam, amiben megtehetem, sőt, magátót értetődő, hogy az én dolgommal, és csakis az én dolgommal foglalkozom. Benne lenni magától értetődő volt, aztán utána csodálkoztam rá, hogy mekkora dolog is ez. Hiszen soha nem volt még ilyen. Mérgezett egérként próbáltam mindent egyszerre felügyelni a korábbi alkalmakon, most először nem. Most először Bíztam. Valóban. Ami a csapat érdeme. Abszolút.
A Társak a legnagyobb ajándék idén.
Konkrétabban elsősorban Angéla, aki nélkül a könyv sem született volna meg, így és most semmiképp. Aztán Adrienn, a lufik és a koordináció mestere, továbbá a Bölcsek, Gabi és Andi körül, világkép-viselők, Márton Harcos fronton, Gyuri és Dániel a Serpa, Viktor a szívesség.net, Orsi az ELmondom színeiben, a ruhatárnál Dani és a Hölgyek, regisztrációnál három Grácia, értékesítés Adri, Vanda és Orsi által, plusz Kata és a helyszín, plusz videós lányok, plusz Attila és a technika, plusz forralt bor és Era és a Női Kör, valamint Viktor mamájának fantasztikus a pogácsája, minden, de minden tökéletes volt. Nekem pedig elképesztő élmény, hogy semmi, de semmi mással nem kellett foglalkozzam, csak kiálltam és mondtam. A Dolgom. Régi vágyam ez, most teljesült, hogy ami ehhez kellett egyszerűen csak működött körülöttem. Minden. Lenyűgöző volt. Áttörés élmény, Hála Nektek Csapat!
Hála továbbá a közö(n)ségnek is.
Közel 150-en jöttetek, kibírtátok a bő órás előadást, és mindig nevetettek, amikor nagyon ciki lett vola, ha nem… :-) … több mint 120 könyvet vittetek magatokkal, sokan hármat is vettek, de kémeim nyolc példánnyal távozó vendéget is láttak. Lenyűgöző ez. Utólag. Benne pedig az volt még külön is erős élmény, hogy hányan sorba álltatok, hogy én beleírjak. Sokan. A szülinapi vacsora egy órát késett, mivel erre egyáltalán nem számítottam. Nagyon, nagyon megtisztelő volt ez az egész így, a részvétel, a vásárlás, a személyes kapcsolódás, nagy, nagy Hála érte. Ahogy a buliért is. Lelkesen hirdettem, de alig szerveztem, a hely túl tágas volt, a vacsorázó asztal túl távoli, a zene túl modern, és késtünk is. Hála, hogy mindezt elnéztétek! Remélem legalábbis. Ma már. Vasárnapra viszont teljesen összeomlottam. Az új, a nagyobb és jobb telefon nem indult el, a régi pedig már leállt, amiből valahogy azt vontam le, hogy megint túl sokat akartam. Túl nagyot, egyszerre, azonnal. Idő, míg az ÉNAKADÉMIA olyan lesz, amilyennek lelki szemeimmel már ma látom, nincsen kész, számítok hozzá Rátok, remélem, hogy átment ez, és a party helyszín is túlzó volt, és a köszöntésekre sem reagáltam a technikai galiba miatt napokig. Nem lehet így. Ezzel ostoroztam magam vasárnap, aztán tegnapra (hétfő) kitisztult az ég. A telefon elindult, a céget is bejegyezték, Együgyű Kft. a neve, ha esetleg nem hallottad még, és kezdem kipihenni magam, olyannyira, hogy találkozót hirdettem holnapra (közben ma lett), gyere ha ott voltál, méginkább, ha nem, de pusztán csak a könyv miatt is szabad és érdemes, másrészt, ha ma nem, sem gond, jövő csütörtökön lesz a következő hasonló, és amúgy sem csak velem lehet találkozni. Sőt. Főleg Egymással. Éljenek a Világkép-Viselők, Hála mindénkinek! :-)
Öröm, ha megosztod!
