Isten éltet. Teszi. Nagyon érdekes ez, hogy egy ideje az az élényem, hogy olyannyira nyilvánvalóan teszi, mindannyiunkkal, folyamatosan, hogy kívánni nem egyszerűen kishitűség, hanem sértés. Mármint, ha meg lehetne sérteni, mármint, ha kívülálló lenne.
: )
Másrészt az éltetésen belül is érdekes a szülinapom ideje, minden évben. Ez a sok, évről évre egyre több, már-már rengeteg ember, és az ezzel, tehát a figyelemmel arányban növekvő Erő, és küldetéstudat, és a brutális magány, mégis, mindezek közben, mélyen, legbelül. Érdekes idő. Nyugtalan. Idén különösen. Pályaváltás van, minden esik szét, rendeződik át. Minden. És én TUDOM, hogy jó. Szemernyi aggodalmam sincs. Egyáltalán. De mégis. Valami nagy, soha ekkora még nem volt űr, Tér van bennem. Fér-fi. És nő, és Feszít. Vákuum. Szívná a Bármit, de a Valami helye. TUDOM, hogy a valami helye. Tehát a bármit nem engedem, tehát szenvedek. Ma délután például, miközben tudom, hogy sokan készülnek a partyba, velem találkozni, ünnepelni, de én szenvedek, mégis, hogy mennyire egyedül vagyok. Moziba mentem kis híján, de aztán mégsem. És jó ez. Mert kincseket találok minden egyes ilyen alkalommal. Ciklikus. De nem kör, inkább spirál. Mármint van, amikor kör, de most épp spirál. Mert magasabban dob ki, mint ahol elmerültem. A kín mélyén rácsodálkozás van. Ami elengedni segít, és így repülök az újba egyel nyugodtabban, egyel erősebben, egyel megadóbban bele. És ez már mosoly. Pedig frusztráltan ültem le. A királynő vár, igen,
a Király pedig Halad.
Át. Mindeneken át, ami nem Dolga, megalkuvás nélkül. Funkció és Lépték. Minden férfinek megvan. A lépték az erőfelvételi képesség, ami szintén egyedi, mint a funkció, mint a Nő Ereje. Nagyság a Nőknél. Akit azonban én választok. Épp ezért. Aminek a nemválasztás a kulcsa, ami tehát a Tér, a Tisztaság, a meg-nem-alkuvás.
Öröm, ha megosztod!
