Ha folyamatosan foglalkoztat, ha róla álmodom, ha rendszeresen beszélünk, mert nekem meséli a problémáit el, ha minden erőmmel az Ő gondjait probálom megoldani pedig évekkel ezelőtt elváltunk – akkor nem váltunk el. Jó ezzel szembenézni, sőt, ennek megfelelően Cselekedni. Tehát visszamenni, ha úgy igaz, megpróbálni, újra, minden erővel, tehát a korábbinál nem kevesebb, hanem nagyobb Hittel és több Türelemmel és mélyebb Alázattal, vagy pedig elengedni őt. Az otthonosságot, a halogatást, az önbecsapást, és a telefont sem felvenni mától, de egyáltalán nem, és üzenetekre és levelekre sem válaszolni, ha tovább az Élet. Igen. Szenvedni fog(sz). De az nem baj. Sőt. Jó. Mert az emberek a szenvedés mélységeiben nyílnak új helyzetekte, új közösségekre, új emberekre, új utakra és fejezetekre meg, amikor egészen egyszerűen nincsen más választásuk, mert nem bírják tovább. Hogy barátok ettől még lehetünk? Persze. Évekkel később, amikor mindkettőnk Társa megérkezett már.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!