Elég a mának a maga baja. Mondja, és tényleg. Valóban elég a mának a maga baja, de ki tart ott, hogy beérné ennyivel, ki van közöttünk, aki többé soha nem aggodalmaskodik? Hmm. Kemény. Hogy hiába tudom, hogy nem kéne, hogy felesleges, hogy önközpontú bizalamaganság, holott az ellenkező, a dőlés, Bizalom az Út, ez alig segít. Sőt. Ostorzom magam gyakran, amikor mégis félek, mégis bizonytalankodom. Nagyon, nagyon kemény ez számomra, hogy a tanítás végül szinte hiábavaló, mármint nem, de „csak” megnyugtat, viszont a szerint élni a megértés által nem tudok. Nem megy. Kevés. Hanem mindig szenvednem kellett, még és még és még, mert Szenvedés által engedem a régi módot végül el, és az újat meg, ettől és csakis ettől lépek tovább, egy képpel kifejezve: az iránytűm északi, piros, mágneses vége a Lelkesedés, igen, de a déli, a fekete is fontos, ami a szenvedés, egyazon tű elengedhetetlen részei, FONTOS ezt érteni, hogy az ember számára általában még sötétebb KELL legyen, a sötétség felé, a sötétségen át érhetsz a Fényre ki, a megoldás LEFELÉ van, a téves vélekedésekbe, szokásokba és szerelmekbe CSAKIS alul lehet belehalni, amihez a megértés kevés. Az itt elmondottak értése is. Hanem szenvedés, tehát tapasztalás kell. Saját tapasztalás. Még. Új. Ami azt is jelenti, hogy új tapasztalásba, tehát gyakrabban mint nem: szenvedésbe „tólás” nélkül egy iskola sem Igaz. Nagyon fontos ez. Példa a HOGYAN TOVÁBB vagy a KIRÁLYNÉKÉPZŐ, ahol kimondottan befele és lefelé indulunk előbb, és az így elért mélypont mélységével arányban, onnan lendülve, azt maguktól konkrétan elrugva tudnak a résztvevők aztán továbblépni, sőt új korszakba születni. Mágia. Ez. A sötétség megengedése garancia a fényre, MUSZÁJ, hogy valóban kiérhessek, mert úgy van, igen, ahogy az Úr tanít, de ennek belátása kevés, hanem saját tapasztalás KELL, tehát lejjebb vidd akinek segíteni akarsz, NE a fénybe, nem érti, éget, bezárul, NE arra, hanem a nagyobb sötétségbe, ahonnan a fény felé aztán már ő maga, magától, valódi erővel és automatikusan lendül majd, mint gumilabda a vízből, AMINT elég mélyre ér, AMINT nem bírja tovább, AMINT ő megengedi.
[Folytatás ITT: mert igen, Kegyelem is KELL legyél.]
–
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a mammonnak is. Ezért azt mondom nektek: ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. Nem több az élet az ételnél, és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és magtárakba sem gyűjtenek, hanem a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet azoknál? Ti aggodalmaskodók, melyiktek tudja életét egyetlen lépésnyivel is megtoldani? És a ruházat miatt miért aggodalmaskodtok? Figyeljétek a mezők liliomait, hogyan nőnek, pedig nem fáradoznak és nem is szőnek. Mondom nektek: Salamon még dicsősége teljében sem öltözött úgy, mint egy ezek közül! Ha a mezei virágot, amely ma virul és holnap a kemencébe kerül, így öltözteti az Isten, akkor titeket nem sokkal inkább, kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok hát, hogy Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mibe öltözzünk?! Ezeket a pogányok keresik. Mert a ti mennyei Atyátok jól tudja, hogy minderre szükségetek van. Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, és ezeket mind megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok hát a holnap miatt! A holnap majd gondoskodik magáról! Elég a mának a maga baja.”
Mt 6,24-34
Öröm, ha megosztod!
