Az előző, a LEJJEBB vidd írás párja, hogy megnyugtatni viszont fontos. Az extrém kibillentséget, konkrét vihart tapasztaló ember számára a Kegyelem más embereken keresztül érkezik meg, lehetsz és legyél ez mások életen, ha nem is ismered is, ha teljesen irracionális is, ha magad sem érted, hogy miért adod vagy mondod ezt neki. A sötétség tehát a szenvedés másik csodája ez. Hogy az ember megengedi az újat maga, bennem ez változik, mert nem bírom a régit tovább, és másrészt a Világ elém jön, mert együttérez. Egyszerre igaz a kettő, kívül és belül, és pontosan ettől katartikus. Mert sosem volt még ilyen. Erőlködtem, küszködtem, akartam, és évek teltek el azóta, hogy ebben utoljára segítséget, áramlást éreztem. Jó ideje nem. És aztán a mélypont, a legmélyebb pont, tehát a kegyelem csodája, hogy a világ egyszerre elém jön, KONKRÉT emberek formájában, feladat, hely, Hasznosulás – férfinak Projekt, nőnek Férfi, és a dolgok működni kezdenek. Óriási élmény, amihez kellünk egymásnak. Mert a mélypont nem egyszerűen a ráció meghaladása, nem csak személyes történet, hanem a többi irracionálissal való új kapcsolódás, tehát közösség élmény. IS. Részes-s-ég. Lásd Jonathán a sirály, vagy az ÉNAKADÉMIA tanévzáró hangfelvétele, elképesztően ERŐS a nem vagy egyedül élmény, amihez előbb Merni kell őszintén egymáshoz kapcsolódni. Tedd tehát. Légy a változás, a tengert elsimító Erő mások életben, a KONKRÉT ember. Képes vagy rá! Képes, ha meg mered engedni, és önző okból is érdemes, mert eszközként Hasznosulva résznek lenni végül a megoldás, a Boldogság, legmagasztosabb élmény.

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

Mk 4,35-41

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!