Szeretett Mind!
Isten kezében vagyunk. Bármit is hoz a mai nap, én lelkesen, és szinte gyermeki kíváncsisággal várom a nagyobb akaratot.
Nem volt jó választás idén. Már megint nem. Nem volt olyan, akiben fenntartások nélkül bízom – két rossz közül kellett, és tudtam választani, de közben tarthatatlannak érzem, hogy minket senki nem képvisel.
Alapítsunk pártot!
Tudom, hogy meg vagyok bolondulva, régebb óta élményen már ez. Ettől függetlenül kell menjek azzal, amit érzek. Ahogy korábban is. És az az élményem, hogy új közösség kell. Új társaság. Új rend. Új történet, és ajánlat. Időszerű.
Az együgyűek társasága kell.
Egy közösség azoknak, akik a ráció halálán már túl vannak, a helyüket a világban érzik-elfoglalták, az egy nagy testvériséghez tartoznak, Isten országát építik.
Az együgyűek saját tökéletlenségükkel már szembenéztek, így a tökéletlenséget másoknak is meg tudják engedni, és a világ tökéletlenségét elfogadják. Miközben másrészt minden erejükkel dolgoznak azon, hogy javítsák, amit tudnak.
Káosz és rend örök harcában sokan az entrópiát gondolják az univerzum végső törvényének. Szerintem az Akarat az.
Az anyag pedig csak felület, aminek saját, az akarathoz képest másodlagos törvénye az entrópia, amibe akkor esik vissza, ha Akarat nem formálja, ha mi nem vállalunk felelősséget. Ez a választás most azt mutatta meg nekem, hogy
az entrópia végül csak önközpontúság, ami az emberi lélek alap állapota is.
Tehát nem csak az anyag, de a gondolkodás és akarat rendezésében is felelősséget kell vállaljunk: Dolgunk van egymással is.
Az együgyűek erre szövetkeznek.
Az Egy Ügy szolgálatában.
Az Egy Akarat által.
Az Együgyű Társaság teljes jogú tagjai a ráció halálán már átestek, ami onnan tudható, hogy a mentoruk ezt megerősítette. Akik még nem estek a ráció halálán át ők várományosok lehetnek.
A társaság tagjai havonta, a Barabás Villában találkozunk: a korábbi Beszélgető Est Együgyű Találkozó néven folytatódik, a Kapcsolódó Esteket váltó ritmusban, havonta egyszer. Gondolkodás-rendező világi szolgálatunkat őszinte önfelvállalás, tehát tökéletlenségünk megosztása által látják el. Nem csak a Humania oldalon.
Hogy ez a százhetvenkettedik nagyívű álom, amit hírlevelekben Nektek írok? Igen. Úgy tűnik nekem EZ a tehetségem. Szólítom azokat, akik megvalósításban-építésben-működtetésben vagytok erősek, hogy a vízióból valóság legyen!
Csatlakozás a Humania felületén, itt. … Hogy az életben bármi Legyen, ahhoz KELL, hogy komolyan gondoljuk, amit az mutat, hogy energiát fordítunk rá, áldozatot vállalunk érte.
Jó munkát, és
LESz! 😇
István
A kép tegnap, kajakozás közben készült, miközben ez a téma forgott bennem, és illik ide szerintem.
Öröm, ha megosztod!