Tovább kell tudni lépni. Elképesztően fontos ez, hogy lehetek nagyon hasznos abban, amit csinálok, de ha úgy érzem, hogy a Dolgom tovább van, akkor tovább kell tudjak lépni. Bármiből. Még a látszólag legmagasztosabb vagy leghumanitáriusabb vagy legjövedelmezőbb vagy legtöbbeknek adó tevékenységből is. Nagyon, nagyon fontos ez. Tapasztald meg, és menj tovább. Sokakat látok félúton, az egész jóban, a létra közepén állni, de ha Van tovább akkor tovább is kell lépni. Muszáj, mert az egész jó nem fog működni, mert A boldogságot abban nem találhatom meg, tehát hamarosan belekeseredem, ami után már a gyümölcsök sem igazán egészségesek, amiket adok, bármi is a látszat. Hmm. Sok szülőnél, sok segítőnél, sok “jó embernél” látom ezt. Önbecsapás. TOVÁBB kell lépni. Nem szabad addig megállni, míg Oda meg nem érkezem, ahonnan már nincsen tovább. Bárhogy is lesz.

Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda. Másnap Jézus kora hajnalban felkelt, kiment a házból, elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keres!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket. Mk 1,29-39

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!