Tiszta szív, hmm, kinek van tiszta szíve – olyan gyakran esünk túlzásba. Sőt. Mintha folyamatosan túlzásban lennénk, én legalábbis szinte mindig, talán csak e reggeli percek kivételével… Túl sokat erőlködöm. Kevesebbet, mint régen, de azért csak sokat még mindíg, szűkös helyzetben másokat erőltetve fojtogatni kézenfekvő választás annak, aki magát beszorítva érzi. Kézenfekvő és hatástalan. Sőt önpusztító. Mert csakis a nyitott tenyér az, amit mások önként megfognak, tehát a derűs, figyelmes állapot, ahogy Adni egyedül lehet, ami nélkül siker után az ember hiába kapkod. El tudod-e a tartozást a saját vágyaid és álmaid felé engedni, az élet nagy kérdése, mert azokat, sőt szebbeket elérni csakis az tud, akinek ez sikerül. Hogy hogyan? Zárd őket el! A vágyakat. Nem elfojtásra gondolok, hanem csak tedd őket félre picit, próbaként. És helyettük figyelj arra, ami Van! Hétköznapok, tennivalók, munka, ami derűsen most elvégezhető, szorongás és szorongatás helyett tettekkel haladj.
*
Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer! A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35
Öröm, ha megosztod!
