Választasz-e, kiket választasz, én kiket választok a nyilvánvaló téma ma. Több szempontból is fontos. Egyrészt az ember soká ücsörög, vár magában, éli az életét anélkül, hogy tudna róla, hogy el tudná képzelni, hogy választható. Így indulunk. Mind. Hogy én választottam, szülőket, tanítót, példát, szükségszerűen kisebb vagyok, hiszen rájuk szorulok, mért is választana bárki. Aztán eljön a nagyon furcsa nap, amikor egy ember odalép hozzád, velem így volt, egy ember odalépett, hogy ő választ, tanulni szeretne tőlem. Korábban is volt már, aki beszélgetni akart, de ez más. Segítséget kért. Majd egy másik és egy harmadik, míg aztán már úgy éreztem, hogy ennek kereteket kell adjak, nyilvános teret kell nyissak.
Hanem ezzel nicsen ám vége.
Az engem választó emberek érkeztek előbb, és ez meghatározó élmény volt, amiért nagyon hálás vagyok, de nem a végállomás. Mert egy idő után azzal szembesültem, hogy bár adni bárki felé adhatok, de az eltérő mértékben hasznosul, tehát én eltérő mértékben Hasznosulok. Aszerint, ahogy a másik fogad. Ekkor kezdtem a különbségeket figyelni, hogy mi is lehet, min múlik a kapcsolódás hatékonysága, és a szenvedést találtam meg. Akik tőlem könnyen fogadnak, ők fogadni tudnak könnyen, általában is, mert sokat szenvedtek már az életükben, sok válságon mentek át, ami által sokat lágyultak, alapműködésükké lett, követni immár jobban tudnak, vagy – fontos, hogy ez egy másik helyzet – most szenvednek épp nagyon, bármi is volt eddig, per pillanat vannak hiteles orientációra „kiéhezve”.
Hogy mért mesélem mindezt?
Egyrészt, mert van mit adj. Fontos ez. Egészen biztosan vannak, hamarosan érkeznek, akik erre igényt tartanak. Másrészt, mert adni is kell. Nagyon fontos ez. Az ember maga tovább csak úgy léphet, ha adni kezd, mert mások által a magamról és a világról alkotott kép tisztul és erősödik meg, a másik jön, kérdez, válaszolok, és én TUDOM, mert Érzem, hogy a válasz EZ, hogy Igaz, majd rácsodálkozom, hogy de hiszen az én kérdésemre is. Harmadrészt pedig mert egy idő után a továbblépéshez figyelni kell kezdeni arra is, hogy kiknek adok. Kiknek mit. Jézus a 12-t választotta és aztán elvonult velük. Fontos ez nagyon. A bölcs pontosan érzi a nyitottságot más emberekben, közelednek felé, érkeznek hozzá, de
végül ő választ, muszáj, a másik Akar, de csakis Te dönthetsz.
Egyéni és közösségi szinten is. A férfi választ, felkér, de a Nő dönt. A tanító ugyanígy. Legyen az kortárs guru, vagy pszichológus, ő Dönt. HA választ. A pénz téma tér itt vissza, napjainkban, fontos ez is, vegyük észre, hogy a pénz által pontosan a választást kerülöm ki, pénz falat húzok, és itt – kemény ez – mindegy, hogy kurva vagy tanító, NEM választom, aki engem pedig szeretne, abban a pillanatban, ahogy tőle pénzt kérek. Hmm. Esetemben tizenötezer forint egy óra, ami helyes, egyrészt, hiszen nyilvánvalóan nincs mindenkire erőm, de másrészt emiatt a választás sem történik meg. Nagyon fontos ez. Hogy választani azokat választom, akiktől nem kérek semmit, akik számára enélkül vagyok folyamatosan hozzáférhető, akibe befektetek.
Be kell fektetni.
Egymásba. Választások által. Nő a Férfibe, Férfi a Közösségbe fektet, muszáj befektessen, ha teljes életet akar élni. Ami nem jelenti, hogy ne kérhetne pénzt. Dehogynem. Kérhet. Ahol van mit adjon, de tartós kapcsolódás nem időszerű, ott igenis kérjen az ember pénzt, a választás elkerülése ilyen esetekben helyes, DE legyen meg az is, ahol választasz. Akiket. Nő Férfit. Egyet. Konkrétat. Bármi is lesz. A Férfi Közösséget, tehát más férfiakat – azaz lehetőleg NEM nőket – választ, akiknek AD, akiknek önmagával rendelkezésére áll, akikért tehát felelősséggel tartozik. Igen. Mindazokért, akiktől NEM kérek pénzt. Értük vagyok felelős. Kemény.
Nos? Kiket választasz?
Hogy ez odébb van, mert Téged még nem választott senki? Ne gondold. Nézz szét! Száz százalék bizonyosságom van abban, hogy ha Te ezt itt olvasod, akkor vannak körülötted, akik Téged már választanak. Észreveszed-e ezt, hozzáférhető vagy-e számukra, adsz-e nekik, kérsz-e pénzt – egy ideig, bizonyos irányokban fontos és helyes – míg aztán végül, közülük TE kiket választasz. Nos? Kikbe fektetsz be? Hogy Döntesz? Miközben persze, hogy hallom a bizonytalanság hangját, hogy ez kevesek problémája, a Tied épp nem, hiszem nemhogy nem választottak, de a tanítás nem is lesz soha dolgod.
Tévedsz.
Minden ember tanító, mind ezért vagyunk itt, tanítani és tanulni, egymás által, közösségben, nincs más Út előre, mint az együttműködés.
Nos?
Kiket választasz?
Milyen kereteket határozol meg?
És, persze, Te magad hol fogadsz, hova csatlakozol?
Igen, a vége is fontos. Adni, haladni, növekedni csakis aszerint tudunk, ahonnan magunk is fogadunk, ez mélységesen meghatározó.
Tehát?
A számodra ma legvonzóbb fele Lépj!
NE alkudj ebben meg!
Válassz!–
–
Abban az időben Jézus fölment egy hegyre, és magához hívta, akiket kiválasztott. És ők csatlakoztak hozzá. Tizenkettőt választott ki, hogy vele tartsanak, és hirdessék az igét. Hatalmat is adott nekik a betegek gyógyítására és az ördögűzésre. A következő tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét – akiket Boanergesznek, vagyis „mennydörgés fiainak” hívott. Továbbá kiválasztotta Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont és a karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Mk 3,13-19
Öröm, ha megosztod!
