Boldog Húsvét hétfőt, Csodás megújulást kívánok!

… amihez, igen, legfőképpen Bátorságot … minden Húsvét lehetőség valamit a sírban hagyni, magamból valamit, amiről már tudom, hogy idejétmúlt, hogy már nem én vagyok – ezt kívánom tehát! … megvan? nekem igen … válik már magától le, de az utolsó lökést, határozottan elrugaszkodva, magam megadni is kemény … erőt és bátorságot ehhez, az elszakadáshoz, amit a kereszt jelképez, mert igen, valóságos kín elengedni, letenni bármely pici részünket, meg kell szenvedni érte, valóságos halál, aminek bár az oka bennem van, de okozatként a világ érkeztet, a „mások”, mindig a „mások” feszítenek meg … jól van így, így van jól … Kitartás! … fontos a kitartás, harmadnapig ki KELL tartani … és nagyon fontos ez is, hogy harmadnap … mert nagylevegő után, amivel megadtam magam, tehát miután nem szaladok tovább az elől, ami időszerű, azután a keresztút és a megfeszítés hamar megvan, a világ felszegez, annak rendje s módja szerint, de az még nem a vége … egyáltalán … hanem még csak a másnap jön … a másnap a mélypont, ez a döntő, hogy itt ne táncoljak vissza, vissza a keresztre, vissza a kereszt előtti életembe … NE … hiszen már idejétmúlt … hanem kitartani, át a sötétségben, át a látszólagos reménytelenségen … a megújulást el csak az éri, az újjászületést csak az érdemli, aki nem hagyja eltántorítani magát, aki kitart az újban, pontosabban a régi elengedésében … ami szintén nagyon érdekes … hogy NEM konkrétan teremtem az újat, nem lépek egyből át, nem is feltétlen tudom, milyen lesz … hanem csak Teret adok a régi elengedése által … és ez, a második napon adott Tér, az elengedés, a Bármi lehetősége hívja meg az időszerű újat, és csakis így, csak ezen keresztül haladva születhetek újjá, Lépek ismét egyet, mindig csak egyet az Úton … a harmadik napra … nagyon izgalmas ez, hogy az akarás ezt akadályozza … lehet érzésem arról, hogy merre tartok, de ha konkrét akaratom van, az akadályozza … csoda ez … hogy az ellendülés, önmagam a régitől való elrugása, magam megadása csak a dolgom … és Bízni … és akkor pontosan oda érkezik a lábam, pontosan a következő egyensúlyi állapotba, ami az Időszerű, legyen bármilyen kicsi vagy nagy a változás!

Szeretettel,
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!