Elvonult. Amikor látta, hogy erőszakkal királlyá akarják tenni: elvonult. Hová? Vissza. Pontosabban? A hegyre. Hogyan? Egészen egyedül. Miért. Miért is? Mert nem akarta. Nyilván. De miért nem? … Continue Reading
Elvonult. Amikor látta, hogy erőszakkal királlyá akarják tenni: elvonult. Hová? Vissza. Pontosabban? A hegyre. Hogyan? Egészen egyedül. Miért. Miért is? Mert nem akarta. Nyilván. De miért nem? … Continue Reading
Látni? Kevés. Persze, hogy tapasztalnom kellett, idén is, semmi nem változott. Mint Tamás. Nekem az elmondás kevés, hanem várok és szenvedek, míg aztán a nyolcadik napon, végre elég nagy a sötét, hogy a fényt észrevegyem, és akkor ujjat mélyen a sebbe, Continue Reading
Vicces, ahogy lendület, lassulás, feszülés, válság, zuhanás, becsapódás, megújulás, lendület, lassulás, feszülés, válság, zuhanás, becsapódás… követi egymást, újra és újra és újra. Hogy ebben hol a fejlődés, mi változik, hogy akkor az egésznek mi értelme? Hmm. Nagyon is sok. Continue Reading
Az előző írást folytatni azonnal muszáj, hiszen nem nyilatkoztam, nekem is nyilatkoznom KELL arról, hogy ki az Uram. Magam miatt, és miattad is. Az én Uram Jézus. Continue Reading
Uram. Ki tudod-e ejteni, ki tudod-e komolyan? Minden más kevés, férfiként és nőként egyaránt. Uram. Azzal érdemes lenni, akinek tudom, tudod, tudja ezt az ember legkomolyabban mondani, hogy Uram. Mert Continue Reading
Hoppá. Megvan. EZ a feladat. Szó szerint ez, nem véletlen rezonált sokakban az Internacionálé. Fel. TÁMADÁS! Szó szerint és legkomolyabban, ami azonban csakis azoknak sikerülhet, akik az önközpontúságukat, tehát minden, de MINDEN énvágyukat maguk mögött hagyták, mert csak ők tudnak valóban FEL. Continue Reading
Évről évre meghal. Tetszik vagy sem. Bárhol is tartok, meghal. Évről évre. Bármit is teszek, bárhogy is haladom magam az év folyamán meg, tavasszal meghal. Újra és újra. Soká volt rutin és külsőség, egy ideje belső élmény. Ez. Nagypéntek. A halál. Évről évre. Hogy bennem, belőlem hal egy rész évről évre meg, hogy meg kell haljon, mert meg KELL az árat fizessem. Continue Reading
A férfi lábakat mos. Csapattagok és tanítványok lábát, volt már erről szó, hogy ütőképes közösség, tehát megvalósuló küldetés, tehát nagy betűs Siker csakis ebből lesz. Most tehát a másik oldalról, ugyanis a tanítvány sem passzív mindeközben. Continue Reading
Minek Jézusnak a szamár? Gondolkodtál már ezen? Számomra nagyon érdekes, hogy miért, maga vagy a környezete miatt kellett. Maga miatt aligha. Legalábbis tudomásunk nincsen róla, hogy bármi baja lett volna, és a távolság sem indokolja, hiszen a tanítványok nyugodtan besétáltak. Akkor? Nyilván az emberek. Praktikus szempont, hogy az állat hátán jobban látszik, sőt így tudható […]
Nagyon éles a szemem, és évek óta nézek vele a Napba – engedem a Napot a szemem kapuján keresztül magamba. Írtam is erről, hogy mennyire jó, tisztít és tölt, fontos része a reggeli rítusomnak, hogy ajánlom. Aztán túlzásba estem,