Uram. Ki tudod-e ejteni, ki tudod-e komolyan? Minden más kevés, férfiként és nőként egyaránt. Uram. Azzal érdemes lenni, akinek tudom, tudod, tudja ezt az ember legkomolyabban mondani, hogy Uram. Mert csakis az működik, ha igen, csakis az Igaz Kapcsolat. Nem a mások, magam, a részvétel módja miatt. Csakis a Szolgálat működik végül. Uram. Udvariaskodom vagy gondolom is, ha az utóbbi, akkor tudom-e, merem-e így mondani. Uram. Istennek nem kunszt, embernek tudom-e. Fontosak a szavak. Használd pontosan őket, Figyelj!
Ki az Urad?
Aminek kapcsán friss felismerésem, hogy mégsincs ügyem. Évek óta írok erről, de nincs. Nekem, a férfinak sincs, ugyanúgy nincs, ahogy a nőnek sem. Mert a Nő a Férfi Ügyében áll, amit egy ideje úgy finomítok, hogy az közös, és a Férfi pontosan ugyanígy áll az Ura ügyében, aki Férfi, és az ő Ura ügyében áll, és az meg annak az Urának az Ügyében. Egy Ügy van csak végül. És sok-sok részlet. Részfeladatok a Dolgunk, végül, bármit is hiszünk, az Egy Ügyben állva. Nincs ügyem. Uram van és Ügy van és ügyem nincs. Fordítva. Én vagyok Ügyé.
Nem vallásos üzenet.
Tudom, hogy könnyű úgy érteni, ezzel elintézve lesöpörni, de NEM ez a lényeg. Hanem a konkrét Férfi. Hogy kell legyen, hogy az emberek messze túlnyomó többségének szüksége van rá, hogy konkrét Kapcsolódásban tapasztalhassa az Urát. Vezető, Családfő, Hadvezér, Főpap, Országnagy, Guru vagy Mester, mindegy. Valós igény. Amit közvetlenül nem élünk meg, ritkán nevezünk néven, büszkeség és hiúság visszatart, pedig katarzis csakis így elérhető. Ha konkrétan megvan, ha választom és vállalom. Az Uram. Mert csakis így leszek mások számára és is választható. Ha világos, hogy hol, ha világos, hogy benne állok. A Rendben.
–
Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” – vagyis Mester. „Ne tartóztass! – felelte Jézus. – Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,11-18
Öröm, ha megosztod!
