Börtön lehet velem élni, írta valaki tegnap, és igen. Az. Amint nekem a saját életem is, az, börtön, ha onnan nézem, hogy bizonyos dolgokat márpedig nem teszek, gondolok, mondok. Valóságos börtön. Ha azonban onnan nézem, hogy Continue Reading
Börtön lehet velem élni, írta valaki tegnap, és igen. Az. Amint nekem a saját életem is, az, börtön, ha onnan nézem, hogy bizonyos dolgokat márpedig nem teszek, gondolok, mondok. Valóságos börtön. Ha azonban onnan nézem, hogy Continue Reading
Sok érdekeset mondott Jézus az utolsó vacsorán, és egy méltatlanul ritkán vizsgált mondata szúrt ma reggel szemet. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Hoppá. Az meg ki? Pilátus katonái érkeznek hamarosan, kézenfekvő gondolat, hogy nyilván róla van itt szó, azonban Jézus szavakat szükségszerűen pontosan használt, nyilvánvalóan, és akkor miért így mondja… […]
Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában. A lényeg. Mármint persze, hogy a szeressétek egymást! Amint én szerettelek Titeket a lényeg, de annyiból mégis ez, hogy innen tudható bizonyosan, hogy „elég jól” csinálom-e. Ha Isten megdicsőít magában, akkor igen. Hogy mi az, hogy magában? Isten minden, ami van, és minden, ami nincs. […]
Minden hivatásgyakorló ember pásztor, tehát tanár és vezető, mert minden igaz, őszintén felvállalt, lelkesen gyakorolt hivatás közösséget szül, még ha egyedül vág is valaki bele. Szükségszerűen. Idővel bizonyosan. Amiben a fontos szerintem, hogy tehát egy ponton túl bármely hivatásban csakis úgy haladhat az ember tovább, hogy Continue Reading
Mi szükség volt erre? Nyilvánvalóan megbotránkoztató kép, miért kellett ezt így mondania, amikor másképp is mondhatta volna? Hmm. Több dolog is eszembe jut. Egyrészt, hogy a kenyérszaporítás után vagyunk, ami nyilvánvalóan talált a csoda-várók álmaiba bele, tehát Continue Reading
Az Atya Vonz… érdekes szóösszetétel. Elsődleges, vallást megelőző belső igény, amivel szerintem mind beépítve születünk. Vonzóvá lenni – hogy a Nagyobb Vonz. Continue Reading
Nagypéntek van. Teraszon ülve révedek magam elé, egy bő órája már, és közben teát öntögetek. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. Aztán újra. Kancsóból kiöntőbe, kiöntőből csészébe, csészéből magamba. És újra, és újra, és újra… Continue Reading
Hogy elvette, esett róla szó, most tehát arról, hogy utasít, pontosabban hogy tudsz-e azzal mit kezdeni, amikor mások Téged utasítanak? Nos? Ugyanis a tartozás Continue Reading
Hogy az ember önközpontúsága lépésről lépésre töredezik széjjel, volt már erről szó, hogy ez csakis a világ és egymás hatására történik, pontosabban a világ és a céljaink konfliktusának eredményeként, mely okból Continue Reading