Vágyja, minden ember Vágyja a közösséget, de alázata hozzá keveseknek van. Mert ÚGY akarom. Ahogy ÉN elgondoltam… Az emberek többsége a nagy szent szabadság jegyében, tehát csodálatossága elismerése, és véleménye, értsd: önkénye tiszteletben tartása mellett vágyna kapcsolódni, beleszólás alapon, azonban a közösség, a valódi közösség ennek pontosan az ellentéte, Continue Reading
Igen, ma tartom. Ma is. Holott soká nem is tudtam december 26-ról, annyira elvakított augusztus 20 nagyszerűségének csillogása. De ez a nagyobb. Continue Reading
Egy kis karácsonyi hangulat, szeretettel, remélem, Nálatok is csodásan telt!
Van. A Van van és egyre intenzívebben tapasztalható, tehát az ellentéte is. A nincs. A nincs valóságosan nincs, mert csak a Van hiánya, de mivel valóságos hiány, így és ettől Van. Mégis. A Nincs nincs és mégis Van… Continue Reading
Megvolt, és az első ilyen volt, mert az első, hmm, fura lesz ez most: Continue Reading
A kétség sosem belül van. És nem is kívül. A kétség Van, tehát egyszerre van kívül és belül, mégpedig háromszorosan, mert ahol kétség van, ott magamban, a másikban és a rendben is bizonytalan vagyok. Jó ezt látni. Jó Continue Reading
Nincs épp a Helyén, aki meg Akar felelni. Continue Reading
Nem az a kérdés, hogy ma mit tudsz adni. Nem attól vagy értékes. Hanem hogy kilencven év távlatában mit… Continue Reading
Sokan stagnálnak, és szenvednek ettől, és általában nem értik, hogy miért. Megfigyelésem, hogy a stagnálás – tehát válság – nálam mindig útkereszteződés, tehát holtpont tünete, avagy pozitívabban: Szintlépés előjele. Ami viszont nem csak attól kemény, hogy sem erre sem arra nem mozdul az életem épp, hanem attól is, hogy belül eközben konkrétan mintha tudathasadásban lennék. Sőt vagyok. Szó szerint. Mert Continue Reading
Volt már erről szó, de akkor most másképp: a Nő van belül, tehát ő ért. Vagy sem. Ha ért, akkor nem akar megmagyarázni, ha meg akar magyarázni, akkor nem ért. Ami automatikusan és szükségszerűen van így. Continue Reading