Igen, ma tartom. Ma is. Holott soká nem is tudtam december 26-ról, annyira elvakított augusztus 20 nagyszerűségének csillogása. De ez a nagyobb. Elsőként halt, a Hitért elsőként. István, a vértanú.
Hogy akkor most tegyek én is tanúságot,
várhatod méltán, „megtérésem” történetét, de nem következik ilyen. Ha olvasol, látod, de minimum érzed, aki vagyok, amit és ahogy szolgálok, tettekben és szavakban. Amik szintén tettek. A szavak. Igazsággal kiállni nehéz. A környezet miatt, ami szubjektív relativizáló napjainkban, saját igazság a logikus, a helyes, az elfogadott, a politikailag korrekt, tehát az Igazság, bármi és minden, ami nagyobb az a többség szamára fogalmilag kizárt. Egyrészt. Másrészt mert az Igazság tovább is van, sokkal tovább mint én, nyilvánvalóan lehetetlen vele kiállni, hiszen az objektív igazságnak birtokában nem lehetek, azonban, érdekes, kiállás mégis lehetséges. Ez az élményem. Sokaknak van vitája a kijelentő stílussal, ahogy itt nyilatkozom, és én értem és elfogadom ezt, de nem tudok másképp. Mert az élmény, nagyon erős elményem, hogy így Van. Hogy a Boldogság = Ügy + Férfi + Nő = Hasznosulás a Nagyobb Szolgálatában képlet úgy törvény, mint a gravitáció. Én ezért ezzel állok itt. Előtted és a Világ előtt. Ezért így. Mert az az élményem, hogy
az Igazság bár birtokomban nem lehet, de én lehetek az Igazság birtokában.
Hoppá. Ilyet sem mondtam még. Másképp: az Igazság a birtokomban nem lehet, de ettől még lehet bizonyosságom benne. Részeiben. Kívülről befelé, durvától finom felé haladva, mintha egy almát figyelnék. Távolról egy pont volt bizonyos, közeledve szín és forma is látszik, egyre jobban, és nagyon izgalmas ez, hogy NEM változik. Hogy adott a szín és a forma, miközben lesznek mélyebb rétegek, hús, magház, atomszerkezet, de ettől még a külső marad változatlan. Amint a Lényeg is. Hogy alma. Tehát a funkció, a Hasznosulás módja is, hogy megenni lehet, táplál, vagy az életet viszi a magjai által tovább. Ez van. Ezt látom. Erről írok. Semmi, de semmi nem változott az elmúlt években soha semmikor abból, amivel már nyugalmam volt. Hanem befelé egyre összetettebb, bomlik, tágul, differenciálódik a kép, ami azonban ettől még megengedi, sőt megköveteli a határozottságot szín és forma, az almaság dolgában. Ezért így írok. Mert az emberségem alap tényei változatlanok, és nagyon lassan haladva rétegek, majd újabb rétegek tárulnak fel, mintha boncolás után nagyítót, majd mikroszkópot vettem volna kézbe, nagyságrendi lépések, aszerint ahol tartok épp.
Hogy ennek Jézushoz mi köze?
Semmi és minden. Nem vallás, amit képviselek, bár Hit alapján állok, nyilvánvalóan, hiszen a Nagyobb és a Rend alapélménye a létezésemnek. Tehát Bízom és Hagyatkozom. Hiszem, hogy a következő pillanatban is Van, és értem Van, és működik. Hogy hagyjam a rizsát? Hogy nyilatkozzam végre érthetetően? Rendben. Abszolút keresztény világkép alapján, tehát a Jézusi tanítás szerint, abban benne állok, de mégsem vallásos. Mert tovább érzékelem az igazságot, mint amit a vallások engednek. Alma, igen, a felszínen igaz, de túlkorlátozó egyszerűsítésben, sőt gyakran félreértésben vannak a Lényeg egyes vonatkozásait illetően. Mert megkövültek, mert megtartani próbálnak. Mert nem hatolnak egyre mélyebbre, mert félnek a változásról. Mert élő emberek helyett halott törvényekre támaszkodnak. Így látom. És én értem, és megértem, és megengedem ezt, de választani nem tudom. Pedig az értéket is látom. Sokakat tartanak a vallások meg, vigasztalnak, adnak életek milliárdjainak struktúrát, rítust, közösséget, de másrészt óriási árat is fizet, aki vallást állomás helyett véglegesnek választ, mert a külső és dogmatikusan megkérdőjelezhetetlen kész tan által a további felfedezőútról, a változásról, tehát magáról és az Igazságról mond az ember le.
Hogy akkor én mit választok?
Hmm. A kiállást. Úgy tűnik, a név is közelez, és másrészt amúgy sem tehetek mást. Próbáltam közérthetőség reményében óvatosabban és kevesebbet, de nem vált be. Nekem nem. Pedig annyira egyszerű lett volna valamely nagy vallás követőjének vallani magam, megtérni, tanúságot tenni, és az így nyerhető legitimációval és közösségi támogatással tömegek fülébe ugrani. De nem megy. Amint politikai mozgalom sem, és az Ügy-Férfi-Nő témáról Coelho szinten közérthető könyvet írni, nagy kiadónál indítani, nyelvekre fordítani, világot hódítani sem. Nem én. Nekem nem megy. Így tehát csak elméletben volt mindez vonzó, tűnt volna könnyebb útnak egy időben, de az én legkönnyebb utam a sajátom. Még ha olykor kövezéshez is vezet. Hű csakis így lehetek. Magamhoz, Hozzád, a Igazsághoz, ami Rend, a magam konkrét helyét a végtelen Ég alatt csakis így foglaltatom el, ha azt mutatom, amit és ahogy én értek és adni tudok. Hogy ez remek, de magányos?
Hogy kapcsolódni hozzám hagyományos keretek között könnyebb?
Nem, mert úgy senkit nem vonzanék. Hazugság lenne. Így viszont katartikus, hogy bár nagyon-nagyon lassan, de egyre többen érkeznek valóban, mert Mélyen meg. Valódi összhang, konkrét együttesség gyakori élményem egy ideje szűk körben, mert aki Lát és Érez az áttör, és be-jelentkezik, ami által, az így érkező vezetők és felelősök által a tágabb közösség is formálódik immár. Együgyűek Társasága a mag neve és az Akadémia az alma, ha óvatosan közelednél, vagy egyszerűen csak írj nekem levelet, ha sürgős. Férfi és női közösség indult, országos, sőt nemzeti igénnyel, illetve képviselő is lehetsz, a világképet bemutató könyveket vihetsz, ha akarod, ha mered az egyetértésünket vállalni. Ami másrészt abszolút nem sürgős. Sőt. Nagyon ráér. A magunk idejében ÉRkezhetünk úgyis csak valóban meg, és így formálódik a Közösség. Szabad akarat alapon. Ami nem vallás. Hanem létmód. Cselekvés. Tehát a közös világkép, a világról szerzett élmények azonosságára épülő tapasztalati iskola, ami az élet, ahol mindenki tanár és mindenki diák, az együgyűség, tehát az Egy, tehát a közös Ügy funkciónk szerinti szolgálatában. Mert ez Van. Csak ez. Tehát nem jó kisebbet Akarni. … Hírlevél itt.
Öröm, ha megosztod!
