Kifújtam a levegőt, nyugalom van, lesz ami lesz, van, ami van… előttem emberek zsonglőrködnek a Duna felett. Jó érzés. Eddigi életem legjelentőségteljesebb névnapján öt éves tervet, befektetői anyagot és felhívást tettem közzé, ami mögött tíz éves kísérletezés áll, és egy nagyszerű csapat fél éves munkája nyomán immár kőkemény számok is alátámasztják az elméletet. Erős ez nagyon. Hogy többé nem a “lécci-lécci, valaki segítsen, olyan jó dolgot szeretnénk csinálni” állapot van, hanem a “tudjuk, hogy működik, sokaknak ad, itt nézheted meg, ha nem hiszed”. Valami lett a semmiből, álmok után tettek, nullából egy. Csoda. Az élet csodája, ami innen már magától megy. A projekt? Nem. A közösség él. Csapat, akiknek fontos, mert magukéként ismertek az ügyre, amint az önkéntesek is. Nem az enyém többé. Pityergek kicsit. Bevégeztem. Lenyűgözően szép érzés. Hálás köszönet.
“Master Plan” itt – Befektetői Felhívás emitt.
Egy óra telt el, és három millió forintnyi szándék érkezett. Nagyon megtisztelő. Másrészt olyan furán, csendesen magától értetődő is. Mert tényleg sokaknak adunk. Sorsfordító élményeket, egy halk szavú, de egyre erősebb közösségnek. Továbblépés időszerű, és nyilvánvalóan ez az egyedüli lehetséges út, itt és most, ami persze a legfélelmetesebb is volt egyben. Tehát ráléptünk. Haladunk befektetés nélkül is, de Veletek gyorsabban tudunk, mint magunkban. Megnyugtató, hogy nem létkérdés ez az egész, nem erőszak, nem feltétlen szükséges. Hanem lehetőség csak. Többeket jobban szolgálni. Gyorsítani. Ha Ti úgy akarjátok… Ha a Jóisten úgy akarja. Mély nyugalom van. Hogy részemről, amit kellett: megcsináltam. Ezt érzem. Ezt érzem, amit már jó rég nem érzetem. Korszakos tágulást, erőt. Bennem. Sziklát alattam.
*
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29
Öröm, ha megosztod!
