Nyilvánvalóan kézenfekvő erény a nagyvonalúság, ami azonban fájóan keservesen nem megy, amíg az ember kicsinek érzi magát. Mert a mélypont közelében szándék bár ugyanúgy támad, de rettegés áll vele szemben, egzisztenciális, de főként lelki okokból, amit csakúgy nem tesz az ember félre. Hogy akkor mi segít? A legfontosabb szerintem a nagyonalúságot elengedni. Az erre való igényemet. Megengedni, hogy nem vagyok épp az. Elfogadni. Nem vagyok jó. Mert nem tudok épp az lenni. Mert nem vagyok elég jól, hogy jó legyek. Brutálisan fontos belátás volt, elképesztő áttörés a meztelen kicsiséget, az önzést megengedni magamnak. És aztán adódtak mégis helyzetek… ahol kicsi volt csak a gesztus, nem akkora amit magamtól vártam, hanem csak akkora, amit mégis megtehetek. És akkor azokat megtettem. Nem is. Automatikusan történt. Magától. Megfontolás nélkül cselekedtem. Ami jó érzés. Sikerélmény. Amitől egy picivel azonnal nagyobbnak éreztem magam. És így újra növekedni kezdtem. Élmények által. Szép ez nagyon. Amint a kicsi vagyok épp és béna érzés elfogadása egy pillanatra sikerül, azonnal következnek tettek. Mert…
Kicsi és béna ember nincsen. Hanem csak tetteket bénító arrogancia van, amit alázat, tehát a kicsiség megengedése által elengedve azonnal születnek tettek.
Fontos, hogy dönteni erről nem lehet. Az ember NEM tud nagyvonalú lenni. Hanem vagy az, vagy nem az. És ha nem az sem rossz ember, csak az állapota épp ilyen. Ami rendben van. Kicsinek lenni fontos, kicsinek lenni jó. Mert egy csomó hibás dolgot csakis kicsiként tehetünk le. Letörik rólunk olyankor. És csak az marad, ami valóban erős, ami valóban kell. Légy kicsi! Fogadd el! Az ember a sikertelenséget idővel magára veszi – és ezt nagyon jól teszi. Mert oka van. Mindig van oka. Nem úgy adom, vagy nem azt. Vagy türelmetlen vagyok magammal szemben, a kicsit nem tudom értékelni. Ezek az okok. Hibás adás vagy arrogancia. Nincsen más ok. Csak ezek okok vannak. Megkülönböztetni fontos. Tényleg nem jót adok? Akkor mi és hogyan lehetne hasznosabb. Vagy csak lassabban mutatkozik a hatás, mint reméltem? Akkor fontos az eredményen tartsam a szemem, tervek és álmodozás helyett. Gyönyörködni kell. Nagyon sok erőt merítek az utóbbi években a gyönyörködésből. Szó szerint. Életbevágóan fontos gyönyörködnöm abban, amit már adni tudtam, amit másoknak ad, ami már megvalósult általam. Sikerelmény az egyedüli orvosság.
*
Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1
Öröm, ha megosztod!
