Egy évtizedet kínlódtam a Pénz témával. A cégem sikere idején istenítettem, aztán a bukása után megtagadtam, minden ingyenessé vált, minden amit én építek és adok, és el is vártam mindent, ingyen, míg aztán elfogyott, sőt, barátok etettek, sőt, hazaköltöztem az édesanyámhoz. Viszont elindult a szivesseg.net, ekkor indult, nyilván okkal. Önfelvállalási és önértékelési válságként értettem ezt aztán meg. Hogy nem állok ki, hogy magam nem mérem meg, hogy félek, hogy a Világ mit jelez vissza, ha magam beárazom. Sokat írtam erről az évek során. Aztán legutóbb megértettem az értékemet. Dehogy. Hanem elkezdtem magamat Adni, és ennek során annyira SOK tapasztalatom lett arról, hogy embereknek érték, amit adni tudok, hogy elfogadtam, megadtam magam ennek, és, igen, a kiegyenlítés szükségszerűségének, mert erről is SOK tapasztalatom gyűlt, hogy nem gazdagszik, hanem összemegy épp, aki nem egyenlít ki. Azóta Nő a békém a pénzzel és ezzel arányban Van is, újra önálló vagyok, fokozatosan Erősödöm. Folyamat. Ami azóta is tart. Eredménye, hogy mély lelki nyugalommal tudok immár tízezer forintokat elfogadni az időmért. Sőt. Kérni is. Személyesen vagy akár interneten keresztül. Mert semmiféle kétségem nincs abban, hogy az Érték Valós, tehát az ár reális, sőt, például az előfizetésért eddig itt kért 3000 Ft / hó kimondottan méltányos. Hmm. Micsoda arrogáns szó.

Micsoda arrogancia.

Mert egyrészt persze, hogy az, „méltányos”, de másrészt ez mindörökké marad szubjektív. Ugandából nézve nem méltányos. Bármit is képzelek róla. Borsodból vagy Baranyából nézve sem feltétlen az. Ezzel ébredtem ma. Hogy az egyedi, a személyes találkozás díja egészen más dolog, mint ez a blog itt. Mert, amikor személyesen találkozom, akkor nem tudok máshol lenni, egyrészt, míg a blogot egyszer írom, és nem korlátoz, hogy ki és mikor olvassa, tehát korlátlanul hasznosulhat, egyrészt, és másrészt, mert, EZ a Lelkem. A blog. Amit itt írok. Ahova, igen, NEM vagyok kész bárkit beengedni. Abszolút nem. Olvasni sem és Hozzászólni sem. Tudom, Vállalom ezt. A facebook oldal tapasztalás mutatja. Ahogy jönnek mennek a legszentebb világomban ott emberek, ahogy megtapossák és leköpik a virágaimat, kimondottan KÍN, néha. Amikor magam is billenek épp. Akkor kín. Máskor, amikor erős vagyok, akkor tudom, hogy mindegy, hogy persze, hogy Szabad, hogy a Szeretet és a Feladat Lényege ez, hogy szabad. Neki. Bármit. Hiszen nem nem szeret, amikor megtapos. Csak nem ért. Csak el, le van határolódva épp. Magát tapossa tehát, önközpontúsága tomboló kínjában, ahogy én is, amikor bánt, hogy „megtapos”, amikor így élem meg. Hmm. Ezért a Pénz Itt. Mert szűrő, „biztonság”, Fal.

Lejjebb KELL engedjem a falaimat.

Ezzel ébredtem. Illetve nem is, hanem a fürdőkádban szállt a gondolat meg. Hogy bár egyrészt nem tartok ott, hogy bárkit beengedjek, de másrészt lejjebb KELL mégis engedjem a falaimat. Kimásztam és megtettem tehát. Mától 500 Ft / hó a minimum havidíj, azzal az újdonsággal, hogy lehet többet is Adni. Ahogy érzed, ami Szerinted, Számodra „méltányos”. Hmm. Ennyire megy. Havi 500 Ft a legalacsonyabb. Erre még szükségem van. Nem a pénzre, ugyan, a védelemre van szükségem. Itt tartok. És bizonyára megy majd tovább is. FONTOS ez most. Tudom. Nagyon. Be KELL engednem. Csak úgy Van, Él, Lendül Közösség, csak azzal arányban, amennyire én, aki az alján Állok beengedek és megnyílok. Egészen elképesztően durva ez. Az élmény. Hogy szivesseg.net, elmondom.net, Serpák és VilágKép látszólag különálló internetes oldalak, amiket emberek használnak, regisztrálva vagy sem, de másrészt meg mennyire mégsincsenek külön, hanem Egy Ügy részei, amik milyen brutális megkérdőjelezhetetlen abszolút erővel kapcsolódnak az állapotomhoz. Mert én kép-viselem. Mert Dolgom. Nagyon kemény. Nyílnak, Bontakoznak, ÉLnek. Ahogy én. Sem jobban, sem kevésbé. Falaim függvénye. Lejjebb engedtem tehát őket. Szép ez amúgy nagyon, hogy pár hónapja még mennyire arra törekedtem, hogy a lehető legmagasabb legyen a díj, amit még néhányan kifizetnek. Most pedig átfordult. Most arra törekszem, hogy a legalacsonyabb legyen, amit még én bírok, amennyi védelem elég.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!